Bánki Éva Kiragadott sorok az Esővárosból V – Stihovi izvađeni iz romana Grad kiše V

Bánki Éva Nagykanizsa 1966. szeptember 17. –

Kiragadott sorok az Esővárosból V (a Bujdosók beszédesebbek a szellemekkel, mint a rokonokkal.) Először a gombák és a tövisek jelennek meg, aztán a tea belülről megéget, így aztán csókokra vágysz, az a másik száj meg kívülről éget. Kié leszek hát, kérded súlyos betegen, és egyre szebb vagy, az eső hűvös cseppekkel vigasztal. Szalad a tánc az utcákon, mikor meghalsz, hűvös égbolt gondolkodik feletted.

Stihovi izvađeni iz romana Grad kiše V (Begunci rađe pričaju sa duhovima nego sa rođacima.) Prvo gljive i bodlje se pojavljuju, potom čaj iznutra te oprži, dakle žudiš za poljupcem, izvana te one druge usne prže. Pa čiji ću biti, pitam se teško bolesna, i sve si lepši, kiša prohladnim kapima me teši. Na ulicama ples juri, nad tobom posle smrti prohladno nebo razmišlja. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://ujnautilus.info/banki-eva-esovaros-versek-a-dobozban

Bánki Éva Kiragadott sorok az Esővárosból VI – Stihovi izvađeni iz romana Grad kiše VI

Bánki Éva Nagykanizsa 1966. szeptember 17. –

Kiragadott sorok az Esővárosból VI (Vers Anci receptjeinek a hátlapján) A málnabokrok gyökere belevés neveket a földbe, és megszüli élő fizetségét, húsos bogyóit. Lenn él ő, évei nélkül, egyedül. …………….. Az udvarban fekete, álmos víz, az eső sűrű acélfésű, fölötte titkolózó, örökfényes nap, az angyalok repülőgépei, áttetsző arany mindegyik (…)

Stihovi izvađeni iz romana Grad kiše VI (Pesma na poleđini recepata Anite) Koren maline u zemlju urezuje imena i porodi svoje žive darove, sočne bobe. Dole živi, bez svojih godina, sama. ................... U dvorištu crna, pospana voda, kiša je gust češalj od čelika, iznad je tajanstveno, večno sjajno sunce, avioni anđela, od prozirnog zlata su (...) Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://ujnautilus.info/banki-eva-esovaros-versek-a-dobozban

Bánki Éva Kiragadott sorok az Esővárosból VII – Stihovi izvađeni iz romana Grad kiše VII

Bánki Éva Nagykanizsa 1966. szeptember 17. –

Kiragadott sorok az Esővárosból VII (a tegnap is örökké tart) A híd folyókról álmodik, a folyó hídról, a híd engem szeretne megpillantani, aki csak álmodom. A fényben remegő íve emlékezik. A vonatfütty – saját álma – utolér, ha ébren vagyok. ……….. Lobognak a fák. Végigsuhan a városon az eső egy szalagja. Aztán semmi, a fák megnyugosznak, karjukat felemelik, mint a szüzek a lámpásaikat, mikor még tele volt az éjszaka.

Stihovi izvađeni iz romana Grada kiše VII (i juče večno traje) Most o rekama sanja, reka o mostu, most bi mene, sanjarku, voleo ugledati. U svetlu njegov trepereći svod se seća. Zvižduk lokomotive – njegov san – ako sam budna, sustiže me. ............ Vijore stabla. Jedna traka kiše preleti grad. Potom ništa, stabla se umire, podižu ruke, kao device svoje svetiljke, kada je noć još prepuna bila. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://ujnautilus.info/banki-eva-esovaros-versek-a-dobozban

Bánki Éva Kiragadott sorok az Esővárosból VIII – Stihovi izvađeni iz romana Grad kiše VIII

Bánki Éva Nagykanizsa 1966. szeptember 17. –

Kiragadott sorok az Esővárosból VIII (az ismétlődések varázslatáról) Beleszakad a nap a sokadik tengerbe. Minden éj, minden nap felfedez új bolygókat, növő és belehaló tengert mindegyik útján. De mi azt hisszük, mindig ugyanott jár.

Stihovi izvađeni iz romana Grada kiše VIII (o čaroliji ponavljanja) Sunce u ko zna koje more se sruši. Svaka noć, svaki dan nove planete otkriva, na  svojim putevima rastuća i umirujuća mora. A mi smo uvereni, uvek istom stazom korača. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://ujnautilus.info/banki-eva-esovaros-versek-a-dobozban