Aida Begović Sarajevo 30. oktobar 1990. –
Molnár Imre: Madarak - Ptice
Let labuda
Ja
sam kćerka vatre i vode.
Planine i rijeke su mi sestre. Dolazim iz visina. Zalutalo sam svjetlosno sjeme, I vratiću se odakle i dođoh. Na vrhu gore, moja su krila, Ikare. Zatočenik sam svog tijela, Prostora, vremena, čežnje, stranstvovanja. Čekam da mi se zavještaju krila Od prazne pjesme presvislog labuda. Siđoh na zemlju radi putovanja, Radi susreta i radi povratka. Putem potcjenih sveti čin disanja, I zaboravih čudesnost letenja. Jedino čežnja za povratkom osta U zjeni poput zlatnog putokaza. |
Hattyúröpte
A tűz és víz lányaként születtem.
Hegyek és folyók a testvéreim.
A magasságból származom.
Eltévedt fénymag vagyok,
És ahonnan jöttem, oda vissza is térek.
Szárnyaim, a hegy csúcsán, Ikarusz-szárnyak.
Saját testem, a tér,
Az idő, a sóvárgás és kivetettség rabja vagyok.
Várom, hogy szárnyaim az alélt hattyú
Üres dallamától keljenek életre.
Az utazás, a találkozás és
Visszatérés miatt szálltam a földre.
Az úton lebecsültem a lélegzés dicsőségét
És elfeledtem, hogy csoda a röpte.
Egyedül, arany útjelzőként,
a visszatérés utáni vágy maradt.
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor: http://webanketa.com/forms/64rkce1p70qk4cv260skgdhg/?sessid=235605c476dedb7008211cd7efe5a7c355378e070p6&form.page=1
 Molnár Imre: Kialakuló formák - Forme u razvoju |
