Benedek Miklós, Topolya 1984. december 24. –
elbúcsúztunk
elbúcsúztunk.
köd ereszkedett a városra.
az utcák üresek voltak.
egyedül siettél keresztül a tompa neonfényben.
cipőd hangosan kopogott a korzó kövezetén.
a visszhang kigömbölyítette a magányodat.
összébb húztad magadon a kabátot.
egy kóbor kutya futott keresztül az úttesten.
egy pillanatra megdermedtél.
a kulcscsomót remegő kézzel húztad ki a zsebedből.
hangosan csengett a fém amint megpróbáltad a zárba
illeszteni.
sírás fojtogatott.
az egyik lakásban villany gyúlt.
az épület úgy nézett rád mint egy egyszemű óriás.
kinyitottad az ajtót.
a liftben lévő tükör előtt megigazítottad a sminked.
a lakásba érve átölelted az ágyadon lévő plüsskutyát.
elszívtál egy cigit.
megittad a maradék bort.
Forrás: https://hidkor.com/publication/178-parancs-elbucsuztunk-ebren-osszerakni
oprostili smo se
oprostili smo se.
na grad magla se spustila.
ulice su prazne bile.
kroz tupo neonsko osvetljenje sama si žurila.
na pločniku šetališta glasno su se odzvanjale tvoje cipele.
odjek zaokružio tvoju usamljenost.
kaput si čvršće privukla.
avlijaner je trčao preko puta.
na trenutak si se ukočila.
iz džepa svežanj ključeva drhtavim rukama vadila.
glasan zveket metala se čulo dok si pokušala u bravu da uklopiš.
plač te je gušio.
u jednom stanu svetlost se pojavila.
zgrada te je poput jednookog gorostasa gledala.
otvorila si vrata.
ispred ogledala u liftu šminku popravila.
u stan stigavši na svom krevetu zagrlila psa od paperja.
popušila jednu cigaru.
popila preostalo vino.
Prevod: Fehér Illés
