Laslo Blašković
Novi Sad 25. juni
1966. –
|
Posmrtna maska
Mislim da bi najbolje bilo da ljudi,
kad im dodje vreme,
jednostavno iščeznu.
Spakuju svoje stvari i izgube se.
Da ih oni što ostanu
mogu iscediti
kao žalosni miteser.
Pretpostavljam da bi nam svima
bilo lakše.
Pretpostavljam da bismo se svi
manje plašili.
Ma, najbolje bi bilo nestati,
ispariti kao prosuta mrlja
benzina na suncu.
Ne ostaviti iza sebe
nijedno raskrvavljeno srce.
(Tu se,
svakako,
moraju ubrojati i ona životinjska,
nema ništa tužnije
od mačjeg rekvijuma,
od pseće sevdalinke.)
|
Posztumusz álarc
Gondolom, legjobb lenne, ha
az emberek,
mikor idejük letelt,
egyszerűen eltűnnének.
Csomagolnak és nyomuk vész.
Hogy az itt-maradottak
szomorú pörsenésekként
kifacsarhassák őket.
Feltételezem,
mindannyiunknak
könnyebb lenne.
Feltételezem, mi
mindannyian
kevésbé félnénk.
Na, legjobb lenne semmivé
válni,
napon kiöntött
benzinfoltként elpárologni.
Magunk után egyetlen
vérző szívet sem hagyni.
(Ide,
mindenképpen,
az állatokat is be kell
sorolni,
a macska-rekviemnél,
a kutya-szevdalinkánál1
semmi sem szomorúbb.)
1szevdalinka – bosnyák érzelmi népdal
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
https://www.facebook.com/861406467225223/posts/laslo-bla%C5%A1kovi%C4%87ravna-crtaupe%C4%8Datljive-i-neo%C4%8Dekivane-pesni%C4%8Dke-slike-ispunile-su-kn/3871710069528166/
