Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bodić Irena. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bodić Irena. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. július 27., szombat

Irena Bodić: Bor u vis je stremio ravno – A fenyő a magasba tört

 

Irena Bodić Titel 8. januar 1959. – 

Bor u vis je stremio ravno
 
Pod senkom čempresa iz
čarobne lokve
lio je mednu vodu
svojoj Leliji.
 
Kazivao: srce je
moje skršeno, gde si
moja Lelijo.
U grančici vrbe.
U školjki.
U srcu dva bela
janjeta.
 
Moja Lelijo, donesi
nam sutra neka
blista na suncu.
 
Diši, da latice
nezrelih snova
drhte nežno.
 
U modrom šumoru
mora hoda kraj tebe
blaženi Tadija.
Lelijo.
 
26. 07. 2024.
 

A fenyő a magasba tört
 
A ciprusok árnyékában
Leilájának
mézes vizet
a csoda-tócsából öntött.
 
Mondogatta: megtört
szívem, Leilám,
hol vagy.
Fűz ágán.
Kagylóban.
Két fehér bárány
a szívben.
 
Leilám, hozd el
a holnapot, hadd
ragyogjon a napon.
 
Lélegezz, hogy az éretlen álmok
sziromlevelei
gyengéden remegjenek.
 
A tenger kék susogásában
Tadia, az üdvözült,
melletted megy.
Leila.
 
2024. 07. 26.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

2022. február 11., péntek

Irena Bodić Ne postoje zvezde, samo večnost – Nincsenek csillagok, csak öröklét

 

Irena Bodić Titel 8. januar 1959. – 

Ne postoje zvezde, samo večnost
 
(ne primećujemo
da živimo
na zemlji koja
se okreće 29,7
km u sekundi.)
 
Zapažam
posrnule munje,
pozlaćene kiše.
 
Prelazim jutra.
Mirišem na talas.
Govorim sebi
da sam beskućnica
u prokrijumčarenoj
mrlji suncokreta, sve
praznija kako me
pesnikova smrt doseže.
 
Plivači plivaju.
 
Vazduh boli. Kiselkast.
Bojom, ukusom.
 
Isplivaće telo
razdvojeno
na minerale.
 
Kad žigne pod rebrom
krikom sove oglasi se
onaj što me zove.
 
Osećam
topli dlan, nečujno pod
kožu mi ulazi.
 
Da, sa njegovom
šakom srastam.

Nincsenek csillagok, csak öröklét
 
(nem vesszük észre,
hogy a 29, 7 km
másodpercenkénti
sebességgel
forgó földön élünk.)
 
Érzem
a rozzant villámokat,
az aranyozott esőket.
 
A reggeleket átlépem.
Illatom hullámok illata.
Önmagamnak állítom,
az átcsempészett
napraforgófoltban
vagyok hontalan, ahogy
a költő halála közelít,
egyre üresebben.
 
Az úszók úsznak.
 
Fáj a levegő. Savanykás.
Színével, ízével.
 
A test
az ásványokra különváltan
merül fel.
 
Mikor bordáim között nyilall,
bagoly-sikollyal jelentkezik az,
aki engem hív.
 
Érzem,
bőröm alá siklik
a meleg kéz.
 
Igen,
botjához nőttem.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor:  https://www.facebook.com/crnaoluja/posts/1950518881750900/

2021. június 9., szerda

Irena Bodić Oblaci su niski – Alacsonyan szállnak a felhők

 

Irena Bodić Titel 8. januar 1959. – 

Oblaci su niski
 
Oblaci su niski, pašće.
Ne spavam .
 
Na platnu gde
urezujem svoj dah,
ostaješ.
Gde usna stiskom
se spaja sa hladnom
površi, hajdučka trava cveta.
 
 

Alacsonyan szállnak a felhők
 
Alacsonyan szállnak a felhők, leszakadnak.
Virrasztok.
 
Ahová leheletemet
a vászonra vésem,
ott maradsz.
Ahol az ajak
a hideg felülettel
egyesül, közönséges cickafark virágzik.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor


2021. május 3., hétfő

Irena Bodić Skupljači starog papira – Hulladékpapír-gyűjtők

 

Irena Bodić Titel 8. januar 1959. – 

Skupljači starog papira
 
Odazivali su se
na prezime,
na iznošene cipele,
na tugu i dinstan luk,
Roži, Mari, Ilonka,
Zoli, Laci....
 
pregrštima oštrih reči
poštara, obućara, učiteljice.
 
Ne čudi se, plešu balerine.
 
U vrisku užarenog dana,
siromasi tuku svoje žene…
 
Simu Rózsi
Simu Mari
Simu Ilonka
Simu Zoli
Simu Laci..
 
Siromaštvo se odazivalo
na maternji krik....
 
Najpre smo se dugo posmatrali
a zatim krenuše zamnom,
noseći kanape u rukama.
 
U lov!
U lov na papirne zveri.
 

Hulladékpapír-gyűjtők
 
Jelentkeztek
vezetéknevekre,
elnyűtt cipőkre,
bánatra, pirított hagymára,
Rózsi, Mari, Ilonka,
Zoli, Laci…
 
postások, cipészek, tanítónők
éles hangjára.
 
Ne csodálkozz, balerinák táncolnak.
 
A forró nap sikolyában
verik asszonyaikat a szegények…
 
Simu Rózsi
Simu Mari
Simu Ilonka
Simu Zoli
Simu Laci..
 
A szegénység anya-sikolyra
jelentkezett…
 
Hosszan néztük egymást,
majd zsineggel a kezükben
utánam eredtek.
 
Vadásszunk!
Papír-vadakra vadászunk.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.facebook.com/crnaoluja/posts/1950518881750900/