Elekes
Ferenc Siménfalva 1935. március 4. –
|
Jelentés
a letűnt századról s magamról
Kifárad minden. Az ízek is kifáradnak, s az
illatok is. Kifárad az időjárás, a harangzúgás, az ünnepek is kifáradnak,
akár a nyikorgás vagy az unalom. Kifárad a mélység és a magasság, a büszkeség
s az alázat. Kifáradnak a kicsi falvak, népek, nagyhatalmak, dallamok,
lebegések és szárnyalások. Kifáradnak a zongorák, a kürtök és dobok,
kifáradnak a tornyok és gödrök, a bogyók, levelek, hasonlatok, színek,
szokások, árnyak és arányok, kifáradnak a dühök és a veszedelmek, a jóság is
kifárad, s a lázadás is. A botok és borotvák is kifáradnak, akár a kulcslyuk
vagy a csatorna. Persze, az évszakok is kifáradnak, a vasárnapok, vagy az
egérfogók, azok is kifáradnak, s a köszönések is. Van úgy, hogy én is
kifáradok. Van úgy. Például most.
|
Izveštaj o minulom stoleću i sebi
Sve
se umori. Umore se i okusi i mirisi. Umori se vreme, zvonjava, umore se i
praznici kao i škripanje ili dosada. Umori se dubina i visina, oholost i
poniznost. Umore se mala sela, narodi, velesile, melodije, lebdenja i
lelujanja. Umore se klaviri, rogovi i bubnjevi, umore se tornjevi i jarci,
bobice, listovi, uporedbe, boje, običaji, senke i srazmeri, umori se bes i
pogibija, i dobrota se umori a i pobuna. Umore se i batine i britve, kao i
ključanice i prokopi. Naravno i godišnja doba se umore, nedelje ili mišolovke
i oni se umore, pa i pozdravi. Dogodi se da se i ja umorim. Dogodi se. Na
primer sada.
Prevod:
Fehér Illés
|
