Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Goethe J. W.. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Goethe J. W.. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. március 15., péntek

Johann Wolfgang von Goethe Prometheus – Prometheus - Prometej



Johann Wolfgang von Goethe
(Frankfurt am Main, 28. August 1947. – Weimar, 22. March 1832.)



Peter Paul Rubens: Gefesselter Prometheus

Prometheus

Bedecke deinen Himmel, Zeus,
Mit Wolkendunst
Und übe, dem Knaben gleich,
Der Disteln köpft,
An Eichen dich und Bergeshöhn;
Mußt mir meine Erde
Doch lassen stehn
Und meine Hütte, die du nicht gebaut,
Und meinen Herd,
Um dessen Glut
Du mich beneidest.

Ich kenne nichts Ärmeres
Unter der Sonn als euch, Götter!
Ihr nähret kümmerlich
Von Opfersteuern
Und Gebetshauch
Eure Majestät
Und darbtet, wären
Nicht Kinder und Bettler
Hoffnungsvolle Toren.

Da ich ein Kind war,
Nicht wußte, wo aus noch ein,
Kehrt ich mein verirrtes Auge
Zur Sonne, als wenn drüber wär
Ein Ohr, zu hören meine Klage,
Ein Herz wie meins,
Sich des Bedrängten zu erbarmen.

Wer half mir
Wider der Titanen Übermut?
Wer rettete vom Tode mich,
Von Sklaverei?
Hast du nicht alles selbst vollendet,
Heilig glühend Herz?
Und glühtest jung und gut,
Betrogen, Rettungsdank
Dem Schlafenden da droben?

Ich dich ehren? Wofür?
Hast du die Schmerzen gelindert
Je des Beladenen?
Hast du die Tränen gestillet
Je des Geängsteten?
Hat nicht mich zum Manne geschmiedet
Die allmächtige Zeit
Und das ewige Schicksal,
Meine Herrn und deine?

Wähntest du etwa,
Ich sollte das Leben hassen,
In Wüsten fliehen,
Weil nicht alle
Blütenträume reiften?

Hier sitz ich, forme Menschen
Nach meinem Bilde,
Ein Geschlecht, das mir gleich sei,
Zu leiden, zu weinen,
Zu genießen und zu freuen sich,
Und dein nich zu achten,
Wie ich!



Prometheus brings fire to Mankid by Heinrich Füger




Prometheusz


 Takard be, egedet, Zeusz,
Fellegekkel!
S labdázz, mint a fiúk
Fent bogánccsal
Tölgyön és hegymeredélyen!
De a földemet itt
Hagyd csak békén,
És kis lakom is,
Nem te csináltad,
Meg kohómnak
Tüzét, amit
Úgy sajnálsz tőlem.

Nincs biz’ szegényebb
Égen-földön isteneknél,
Hisz alamizsnákból,
Áldozatokból
Meg imákból
Él felségetek,
S nyomorognátok,
Ha nem lennének lent
Hiszékeny bolondok.

Még gyerek voltam,
Nincs jel: honnan, hova,
Néztem a Napon túl hunyorogva,
Tán lenne ottan
Egy fül, meghall’ni panaszomat,
S szív, egy olyan,
Mely átérzi kínos sorsomat. 

 Ki támogatott 
Gőgös titánok ellen?
Ki óvott meg a haláltól,
Rabigától?
Nem te magad vitted ezt végbe
Bátor szívem, te?
Lobogtál nemesen
Neki égbe hálaimát,
Ő aludt, s cserbenhagyott!

Miért becsüljelek?
Fájdalmaim csitítottad,
Ha súlytól lerogytam?
Könnyeim árját látván
Vajon vigasztaltál?
Fáj neked tán, hogy engemet is
Keménnyé kovácsolt
Mindenható sors, s örök
Idő, közös urunk?

Csak nem gondoltad,
Megátkozom a sorsomat,
És világgá
Megyek, mert dugába dölt mind,
Mivel próbálkoztam?

Itt s most: embert formálok;
A hasonmásom,
Hogy bátor s férfi legyen,
Szenvedjen, sírjon,
Élvezze éltét, vigadjon,
S – mint én  - ne tiszteljen
Ő sem.

Fordította: Szalki Bernáth Attila



Atlas, der Adler Ethon und Prometheus (ca. 530 v. Chr.)


Prometej

Pokrij svoje nebo, Zevse,
Oblaka tmušom
I kušaj, kao ludo dete
Što obezglavljuje čkalj,
Svoju snagu na hrašću i bregovima!
Ali mi zemlju moju
Moraš ostaviti
I kolibu, koju mi ne podiže ti,
I ognjište moje,
Na čijem ognju mi
Zavidiš!

Bednijeg ničeg ne znam
Pod suncem od vas, bogovi!
Kukavno prehranjujete
Žrtvenim porezima
I molitvenim dimom
Svoje veličanstvo;
A skapali biste da nisu
Prosjaci i deca
Punonadežne lude.

Detetom kad bejah
I ne znađah ni kud ni kamo,
Obraćao sam zalutali pogled
Suncu, kao da nad njim
Ima uho da čuje moj vapaj
I srce, kao moje,
Da se sažali nevoljnome.

Ko mi pomože
Protiv obesti titana?
Ko me od smrti spase,
Ko od sužanjstva?
Zar nisi sve to učinilo samo ti,
Do svetosti zažareno srce?
A plamtijaše li mlado i dobro,
Obmanuto, zahvalnost za spasenje,
Onome što spava gore?

Ja da te štujem? Zašto?
Jesi li ublažio ikad
Bole potištenome?
Jesi li utro ikad
Suze skrušenome?
Zar me nije skovalo čovekom
Svemoćno vreme
I večni udes,
Gospodari i moji i tvoji?

Il misliš valjda
Da mi valja mrzeti život
I bežati u pustinje
što nisu sazreli svi
Cvetni snovi?
Evo me gde sedim, stvaram ljude
Po svojoj slici,
Pod meni ravan,
Da trpi, da plače,
Da uživa i da se raduje,
I da se ne osvrće na tebe,
Kao ni ja!

Prevod: V. Ž. Massuka


2013. február 20., szerda

Johann Wolfgang von Goethe Der Zauberlehrling – A bűvészinas - The Sorcerer's Apprentice



Johann Wolfgang von Goethe (Porträt von Karl Joseph Stieler)
(Frankfurt am Main, 28. August 1947. – Weimar, 22. March 1832.)




Der Zauberlehrling

Hat der alte Hexenmeister
Sich doch einmal wegbegeben!
Und nun sollen seine Geister
Auch nach meinem Willen leben.
Seine Wort’ und Werke
Merkt’ ich, und den Brauch,
Und mit Geistesstärke
Thu’ ich Wunder auch.

     Walle! Walle
     Manche Strecke,
     Daß, zum Zwecke,
     Wasser fließe,
     Und mit reichem vollem Schwalle
     Zu dem Bade sich ergieße.

Und nun komm, du alter Besen!
Nimm die schlechten Lumpenhüllen;
Bist schon lange Knecht gewesen;
Nun erfülle meinen Willen!
Auf zwey Beinen stehe,
Oben sey ein Kopf,
Eile nun und gehe
Mit dem Wassertopf!

     Walle! Walle
     Manche Strecke,
     Daß, zum Zwecke,
     Wasser fließe,
     Und mit reichem vollem Schwalle
     Zu dem Bade sich ergieße.

Seht, er läuft zum Ufer nieder;
Wahrlich! ist schon an dem Flusse,
Und mit Blitzesschnelle wieder
Ist er hier mit raschem Gusse.
Schon zum zweitenmale!
Wie das Becken schwillt!
Wie sich jede Schale
Voll mit Wasser füllt!

     Stehe! stehe!
     Denn wir haben
     Deiner Gaben
     Vollgemessen! –
     Ach, ich merk’ es! Wehe! wehe!
     Hab’ ich doch das Wort vergessen!

Ach das Wort, worauf am Ende
Er das wird, was er gewesen.
Ach, er läuft und bringt behende!
Wärst du doch der alte Besen!
Immer neue Güsse
Bringt er schnell herein,
Ach! und hundert Flüsse
Stürzen auf mich ein.

     Nein, nicht länger
     Kann ich’s lassen;
     Will ihn fassen.
     Das ist Tücke!
     Ach! nun wird mir immer bänger!
     Welche Miene! welche Blicke!

O, du Ausgeburt der Hölle!
Soll das ganze Haus ersaufen?
Seh’ ich über jede Schwelle
Doch schon Wasserströme laufen.
Ein verruchter Besen,
Der nicht hören will!
Stock, der du gewesen,
Steh doch wieder still!

     Willst’s am Ende
     Gar nicht lassen?
     Will dich fassen,
     Will dich halten,
     Und das alte Holz behende
     Mit dem scharfen Beile spalten.

Seht, da kommt er schleppend wieder!
Wie ich mich nun auf dich werfe,
Gleich, o Kobold, liegst du nieder;
Krachend trifft die glatte Schärfe.
Wahrlich! brav getroffen!
Seht, er ist entzwey!
Und nun kann ich hoffen,
Und ich athme frei!

     Wehe! wehe!
     Beide Theile
     Stehn in Eile
     Schon als Knechte
     Völlig fertig in die Höhe!
     Helft mir, ach! ihr hohen Mächte!

Und sie laufen! Naß und nässer
Wird’s im Saal und auf den Stufen.
Welch entsetzliches Gewässer!
Herr und Meister! hör’ mich rufen! –
Ach da kommt der Meister!
Herr, die Noth ist groß!
Die ich rief, die Geister,
Werd’ ich nun nicht los.

     „In die Ecke,
     Besen! Besen!
     Seyd’s gewesen.
     Denn als Geister
     Ruft euch nur, zu seinem Zwecke,
     Erst hervor der alte Meister.“


Mystik art – von Claus Urkauf

A bűvészinas

Elment hát a vén varázsló,
Végre nincs ma itt a mester!
Szellemeit én varázslom
Élni-halni most az egyszer!
Ellestem igéit s
Hókuszpókuszát,
S bűverővel én is
Művelek csodát.

    Rajta! rajta!
    Szedd a lábad,
    Töltsd a kádat
    Feredőre!
    Gazdag árral fürge habja
    Hadd zubogjon, fuss! előre!

No vén seprű, jöszte szépen!
Ócska rongyod fölveszed most!
Rég nem éltél szolgaképpen,
Amit mondok, azt teszed most!
Lábad lesz ma, talpra!
A hegyibe fej!
Uccu neki, rajta,
Ihol a cseber!

   Rajta! rajta!
   Szedd a lábad,
   Töltsd a kádat
   Feredőre!
   Gazdag árral fürge habja
   Hadd zubogjon, fuss! előre!

Ni, a part felé rohan már!
Mint a villám, gyors a lába!
Máris ott van a folyamnál,
S itt a víz a korsajába!
Most már másodízben!
Kádunk színig áll!
Megmerül a vízben
Rocska, dézsa, tál!

   Állj meg! Állj meg!
   Ami kellett,
   Mind betellett,
   Állj, de menten!
   Jaj, mily sejtés réme száll meg:
   A varázsszót elfeledtem!

Jaj, a szót, a szót, mely újra,
Ami voltál, arra formál!
Jaj, hogy hordja futva, fújva!
Csak már megint seprű volnál!
Önti, egyre önti,
Új meg új patak,
Mind nyakamba dönti,
Ezer zuhatag.

   Tűrni ezt nem,
   Nem fogom már:
   Megfogom már -
   Beste lélek!
   Micsoda arc! Mily veszett szem!
   Egyre szörnyűbb, jaj, de félek!

Hej, te sátán ronda fattya!
Fölvegye a víz a házat?
Hisz dagadó áradatja
Minden küszöbünkön átcsap!
Átkos seprűnyél te!
Süket és konok!
Csillapodj le végre,
Suta-buta bot!

   Nem hagyod hát
   Abba rögtön?
   Itt az öklöm,
   Ez megállít -
   S ott a balta, - kerge, rongy fád
   Egy-kettő, szilánkra válik!

Látom megint hurcolja, hordja.
Jaj, hogy is teperjelek le!
Eltiporlak, gaz koboldja!
Reccsen és talál a fejsze!
Eltaláltam! éljen!
Kétfelé szakadt!
Visszatér reményem,
És szívem szabad.

   Jaj, mi történt!
   Mind a két fél
   Újra ép s él,
   Úgy loholnak
   Párba, talpra szökve tüstént!
   Segítsetek, nagy Hatalmak!

És rohannak! Egyre fellebb!
Lépcsőt, termet locska hab nyom!
Szörnyű tenger, árja ellep!
Mester, mester, halld a hangom!
Itt a mester éppen,
Nagy a baj, gyere!
Szellemet idéztem
S nem bírok vele!

   "A sarokba,
   Vissza, térj meg
   Seprűnyélnek!
   Nem citálhat itt dologra
   Senki más;
   Csupán a mester!"

Fordította: Kardos László


Illustration by S. Barth

The Sorcerer's Apprentice

That old sorcerer has vanished
And for once has gone away!
Spirits called by him, now banished,
My commands shall soon obey.
Every step and saying
That he used, I know,
And with sprites obeying
My arts I will show.

   Flow, flow onward
   Stretches many
   Spare not any
   Water rushing,
   Ever streaming fully downward
   Toward the pool in current gushing.

Come, old broomstick, you are needed,
Take these rags and wrap them round you!
Long my orders you have heeded,
By my wishes now I've bound you.
Have two legs and stand,
And a head for you.
Run, and in your hand
Hold a bucket too.

   Flow, flow onward
   Stretches many,
   Spare not any
   Water rushing,
   Ever streaming fully downward
   Toward the pool in current gushing.

See him, toward the shore he's racing
There, he's at the stream already,
Back like lightning he is chasing,
Pouring water fast and steady.
Once again he hastens!
How the water spills,
How the water basins
Brimming full he fills!

   Stop now, hear me!
   Ample measure
   Of your treasure
   We have gotten!
   Ah, I see it, dear me, dear me.
   Master's word I have forgotten!

Ah, the word with which the master
Makes the broom a broom once more!
Ah, he runs and fetches faster!
Be a broomstick as before!
Ever new the torrents
That by him are fed,
Ah, a hundred currents
Pour upon my head!

   No, no longer
   Can I please him,
   I will seize him!
   That is spiteful!
   My misgivings grow the stronger.
   What a mien, his eyes how frightful!

Brood of hell, you're not a mortal!
Shall the entire house go under?
Over threshold over portal
Streams of water rush and thunder.
Broom accurst and mean,
Who will have his will,
Stick that you have been,
Once again stand still!

   Can I never, Broom, appease you?
   I will seize you,
   Hold and whack you,
   And your ancient wood
   I'll sever,
   With a whetted axe I'll crack you.

He returns, more water dragging!
Now I'll throw myself upon you!
Soon, 0 goblin, you'll be sagging.
Crash! The sharp axe has undone you.
What a good blow, truly!
There, he's split, I see.
Hope now rises newly,
And my breathing's free.

   Woe betide me!
   Both halves scurry
   In a hurry,
   Rise like towers
   There beside me.
   Help me, help, eternal powers!

Off they run, till wet and wetter
Hall and steps immersed are lying.
What a flood that naught can fetter!
Lord and master, hear me crying! -
Ah, he comes excited.
Sir, my need is sore.
Spirits that I've cited
My commands ignore.

   "To the lonely
   Corner, broom!
   Hear your doom.
   As a spirit
   When he wills, your master only
   Calls you, then 'tis time to hear it."

Translated by Edwin Zeydel