Gyukics Gábor helybenjárás – tapkanje u mestu

Gyukics Gábor Budapest, 1958. május 9. –

helybenjárás hiába lépsz be az álmok ketrecébe alakod szétfoncsorozódik tükreiben a szellemvilágnak testjeidet se éjszaka se nappal nem látja senki hiába formálod át alakod minden létező alkalomra azt éred el csupán hogy az maradsz aminek bár nem tudod miért nem akartál megszületni

tapkanje u mestu zalud stupiš u kavez snova u ogledalima sveta duhova tvoj lik se raskomada tela tvoja ni noću ni danju niko ne vidi svoj lik za svaku novu priliku zalud formiraš ponovo samo postižeš da ostaneš taj za koga mada ne znaš zašto roditi se nisi hteo Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.barkaonline.hu/szepirodalom/18-versek/5110-gyukics-gabor-versei



Gyukics Gábor Eső után – Posle kiše

Gyukics Gábor Budapest, 1958. május 9. –

Eső után Amikor az eső alábbhagyott, Leráztad csukott ernyődről az esőcseppeket, Kikerültél egy-két pocsolyát, És az úttól kissé távol állva Vártál a mindig késve érkező buszra. Lélegzeted látszott Az isten izzadó testétől Párás levegőben. Az eső utáni csendben Újra nyitottad esernyődet. És felemelkedtél Az öregúrhoz.

Posle kiše Kad je kiša jenjala, Stresla si kapi kiše sa zatvorenog kišobrana, Par lokvi zaobišla, I od puta pomalo udaljeno Čekala bus što uvek kasni. Od oznojenog tela Boga Vlažnom zraku Videlo se tvoj dah. U tišini posle kiše Ponovo si otvorila kišobran. I uzdigla se Do gospodina starca. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.jelenkor.net/userfiles/archivum/2000-12.pdf



Gyukics Gábor amíg még itt vagyunk – dok smo još tu – while you’re around

Gyukics Gábor Budapest, 1958. május 9. –

amíg még itt vagyunk a délelőtti szél elnyelte nekem szánt szavaidat a Monks Mound tetején szabaduló gondolataidat egy gesztikuláló kínai férfi dadogta fülembe aznap késő délután egy láthatatlan indián ceremóniát helyettesítő csúcsforgalom közepén a vietnámi halárus bódéja előtt St. Louisban, az Olive sugárúton szavaid megérkeztekor a férfi szemébe néztem hogy eltűnhessek írisze mögött

dok smo još tu na vrhu Monk Munda prepodnevni vetar proguta tvoje meni namenjene reči tog dana kasno popodne oslobođene misli tvoje gestikulirajući kinez mi je mucao u uši u zamenu nevidljive indijanske ceremonije usred špice prometa ispred ribarnice Vijetnamca u St Lujsu na radijalcu Olive prilikod stizanja tvojih reči pogledao sam u oči muškarca da bi se iza njegovog irisa izgubio Prevod: Fehér Illés

amíg még itt vagyunk a délelőtti szél elnyelte nekem szánt szavaidat a Monks Mound tetején szabaduló gondolataidat egy gesztikuláló kínai férfi dadogta fülembe aznap késő délután egy láthatatlan indián ceremóniát helyettesítő csúcsforgalom közepén a vietnámi halárus bódéja előtt St. Louisban, az Olive sugárúton szavaid megérkeztekor a férfi szemébe néztem hogy eltűnhessek írisze mögött

while you’re around the morning wind swallowed your words aimed at me on the top of Monks Mound your escaping thoughts were stammered into my ears by a gesticulating Chinese man later that afternoon in the midst of rush hour traffic substituting an invisible pow-wow in front of the Vietnamese fish stall on Olive Boulevard in St. Louis, upon the arrival of your words I looked inside the man’s eyes to disappear behind his iris Translated by Gyukics Gábor

Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Gyukics_G%C3%A1bor-1958/am%C3%ADg_m%C3%A9g_itt_vagyunk/en/60523-while_you%E2%80%99re_around