Háy János Vámosmikola
1960. április 1. –
|
Vers életért
Idő, idő, te nagy úr,
milyen meséből jöttél, hogy nem marad utánad, csak mérgezett alma és kiszáradt kút.
Idő, idő, te nagy úr,
ki vagy te, hogy soha nem vagy, talp alatt, de minden úton útban vagy.
Idő, idő, te nagy úr,
mit szedsz szét és mit építesz fel, kinek markolod a kezét, és kinek engeded el?
Idő, idő, te nagy úr,
milyen úr vagy, hogy vizünkből kiiszol, kenyerünket feleszed. hogy mindent odaadsz, amit elveszel.
Idő, idő te nagy úr,
csak most az egyszer elég legyen, hogy máját vetted, megkínoztad, vérét vetted, megkínoztad, nyálát vetted, megkínoztad, torkát vetted, megkínoztad.
Idő, idő, te nagy úr,
csak most az egyszer, ha van szived, ne most vidd el, akit megmarkoltál, hogy elviszel. |
Pesma za život
Vreme,
vreme, veliki gospodaru,
iz
kakve priče si došao
da iza
tebe sem otrovane jabuke
i
isušenog bunara
ništa
drugo ne ostaje.
Vreme, vreme, veliki gospodaru,
ko si
da ispod tabana
nikad nisi,
ali na svakom putu
smetalo si.
Vreme, vreme, veliki gospodaru,
šta
rastavljaš
i šta
gradiš,
čiju
ruku hvataš
i čiju
ispustaš?
Vreme,
vreme, veliki gospodaru,
kakav
si ti veliki gospodar,
našu
vodu popiješ,
naš
hleb pojedeš,
sve
što daješ
uzimaš.
Vreme,
vreme, veliki gospodaru,
samo
ovog puta
neka
bude dosta
da si mu jetru uzeo,
izmučio si ga,
krv si mu uzeo,
izmučio si ga,
slinu si mu uzeo,
izmučio si ga,
grlo si mu uzeo,
izmučio si ga.
Vreme, vreme, veliki gospodaru,
samo
ovog puta,
ako
srce imaš,
koga si uhvatio
da bi ga odneo,
nemoj sad odneti.
Fordította:
Fehér Illés
|
