Ajnuša Horozović, Banja Luka 11. juli 1952.
–
Lutka
dijete je odbacilo
trup lutke
što sad bubri u truleži lišća glavu nije imala na njenom mjestu vidim dah djeteta nadam se da će trulež upiti boju lutke kotrlja se zemljana glava zavijena u svilu kada otvaram ladicu iz svog stabla lagano uzimam glavu i osjećam drhtanje svile toplo pripijene uz moj orošeni dlan kistom i bojom slikam svoju misao na zemljanoj glavi a na svili slikarija je vazdušastih obraza svoju misao spajam s trupom lutke u čiju sam prazninu prethodno skrila ključ ključem od mahovine odgonetnut ću dah tišine očekivala sam da ću ponovno vidjeti lutku kupam je u vodi i dobro se poznajemo razastirem čaršaf po krevetu prepoznavajući cio svoj život |
Baba
eldobta
a gyerek a baba testét
most nyirkos levelek közt erjed
feje nem volt
helyén a gyerek leheletét látom
remélem a nyirok beissza a baba színét
görög a selyembe burkolt földfej
mikor fatörzsemben kinyitom a ládikót és
a fejet gyengéden megölelem érzem a nedves
tenyeremhez simult selyem reszketését
gondolataimat ecsettel és színekkel festem
a földfejre
a selymen meg
légarcú a festmény
gondolataimat azzal a babatesttel kötöm össze
amelyikbe előbb a kulcsot rejtettem
a mohakulccsal a csend leheletét fejtem meg
azt hittem a babát újra látom
vízben fürdetem jól ismerjük egymást
az ágyon szétterített lepedőn
egész életemet ismerem fel
Fordította: Fehér Illés
|