Dejan Ilić у планинама Пелопонеза – Peloponnészosz hegyei közt

Dejan Ilić Travnik, 10. novembar 1961. –

у планинама Пелопонеза Ниси могла да верујеш да су то овце, вунени јастуци и јоргани, наједном свуда око нас. Отварала си очи и ускакала у таласе руна који су нас запљускивали са свих страна, насред пута. Кроз прозор, на задњем седишту аута, дотицала си сан из којег си             управо излазила. Настављали смо даље, брзином овчјег корака оваца које су скакутале у групицама и лупкале се главама. Чак је и саучеснички осмех свештеника („шта да им радим“), у избледелој мантији и са штапом, зајапуреног и подбулог у лицу, био део ових још увек живих раса.

Peloponnészosz hegyei közt Nem akartad elhinni, hogy bárányok, gyapjúpárnák- és takarók vesznek körül bennünket. Nyitott szemmel ugrottál az út közepén minden irányból ránk zúduló gyapjúhullámtengerbe. Az ablakon keresztül, a hátsó ülésről érintetted meg az álmot, melyből éppen kiléptél. Bárányléptek gyorsaságával folytattunk utunkat, az út közepén egymás fejéhez verődve ugráltak a bárányok. Még a kivörösödött, püffedt arcú szerzetes cinkos mosolya is („mit tehetek”) abban a fakó csuhában, kezében bottal, része volt ennek a még mindig élő fajnak. Fordította: Fehér Illés

Izvor: : Дејан Илић Долина Плистос Повеља Краљево 2017. стр. 8.

Dejan Ilić *** (Od sada pa nadalje) – ***(Ettől a pillanattól kezdve)

Dejan Ilić Travnik, 10. novembar 1961. –

*** Od sada pa nadalje, stalno će te pratiti ta iluzija, da se kretanjem nekuda ide. To je početak ostatka tvog života. Početak početka ostatka tvog života. Zenon, aporija, zec i kornjača. I videćeš samo ono što si već video, i u drugim ćeš gradovima biti samo u svom gradu, kao da se nisi ni pomerio. Pozdravi, lica, pogledi, sve će to biti isto, kako si proćerdao svoj život kod kuće, tako ćeš nastaviti da ga trošiš po putevima kojima budeš prolazio.

*** Ettől a pillanattól kezdve kísér az illúzió, mozgással elérsz valahová. Ez maradék életed kezdete. Maradék életed kezdetének kezdete. Zenón, apória, nyúl és teknős. És csak a látottat látod, más városokban is csak saját városodban leszel, talán el sem mozdultál. Köszöntések, arcok, tekintetek, mindig ugyanazok, ahogy otthon életedet elherdáltad, úgy fogyasztod, azokon az utakon, amelyeken gyalogolsz. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://libela0.blogspot.rs/2018/02/pet-pesama-dejan-ilic.html