Danilo Jokanović Balada – Ballada

 

Danilo Jokanović Podgorica, 11. april 1956. – 

Baladа   Ja sam onaj zloduh što kroz san poprima Zajedljivost zvezda, cinizam meseca, Ljubljah jednu ženu s kurvinskim očima Samo je pogledam - rode nam se deca. Od naše ljubavi jedva je ostala Poneka reč da svetli u mraku I gorčina u glasu dok je šaputala: “Ljubav nije sperma na mome stomaku". Ostalo je, možda, još nešto u nama, Ko zna gde i šta, nešto što nas preči Da shvatimo da se kroz nas svet prelama - Ide dalje, a mi se svodimo na reči Iz kojih će ljubav možda da nas prene... Tražeći u njima neki, svoj, smisao I nas će morati, uz njih, da pomene Kao nekog ko je bar samo disao: Nekad s većom snagom, nekad s manje bola, S radošću u oku, s borama na čelu; Nekad punim srcem, a nekad do pola Ispevanom pesmom o cvetu uvelu Od kojeg će, opet, samo reč ostati Da cveta u pesmi sve dok pesma traje, Samo što reč nikad neće mirisati Već će imat miris što joj pesma daje.   Sonji Vidmar, U Beogradu na Zvezdari, maja 1984.

Ballada   Én vagyok az a gonosz, aki a hold cinizmusát, A csillagok kajánságát álmomban fogadom, Szajha szemű nőt szerettem, Csak ránéztem – és születtek a gyerekek. Szerelmünkből alig maradt néhány, A sötétben világító szó És hangjában a keserűség, míg suttogta: „A szerelem nem sperma a hasamon”. Talán maradt még bennünk valami, Ki tudja hol és mi, valami, ami akadályozza Hogy megértsük, a világ rajtunk tört ketté – Tovább megy, mi meg szavakra szorítkozunk Melyekből talán a szerelem átment… Bennük valami saját értelmet keresve Bennünket is meg kell, hogy változtassanak, Mint olyant, aki legalább lélegzett: Olykor erősebben, olykor kevésbé fájdalmasan, Szemében örömmel, homlokán ráncokkal: Olykor tiszta szívvel, néha meg csak A hervadt virágról félbehagyott költeménnyel, Melyből ismét csak szavak maradnak, Hogy a költeményben, míg tart, virítson, Ám a szó illatot sosem ad, Illatát a költeménytől kapja.   Sonja Vidmarhoz, Belgrág, Zvezdara városnegyed, 1984. májusa.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Danilo Jokanović: Plačem da se ne vidi, isto tako je i s radošću (nezavisne.com)

Danilo Jokanović Шетња – Séta

 

Danilo Jokanović Podgorica, 11. april 1956. – 

Шетња   Из кафане смо пошли ка грољу   Неко је приметио да се та шетња не разликује од било које друге   Нико није додао да ће се једном ипак разликовати

Séta   A kávéházból a temetőbe mentünk   Valaki megjegyzete ez a séta bármelyiktől semmiben sem különbözik   Senki sem tette hozzá egyszer mégis különbözni fog   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Данило Јокановић Изабране песме, Плато Београд, 2011. стр.30.

Danilo Jokanović Hodite anđeli da poletimo – Gyerünk angyalok röppenjünk

 

Danilo Jokanović Podgorica, 11. april 1956. – 

Hodite anđeli da poletimo1   U Hercegovini u Prebilovcima kao i u mnogim drugim selima po jedna bezdana jama ima koja je bila grobnica Srbima   Pred jamom su ubijali i klali ne mareć ni za decu ni za žene i dok su ih u bezdan bacali čuo se samo muk vaseljene   Bežeć od užasa kame sa decom svojim anđelima našla se pred grotlom jame i ponadala krilima   – Hodite anđeli da poletimo u padu će nam krila izrasti pa ćemo da se posvetimo i smrt će nam lakše pasti   1Tražeći spas od ustaške kame majka je s decom skočila u jamu govoreći im “Hodite anđeli da poletimo!“

Gyerünk angyalok röppenjünk1   Hercegovinában Prebilovciban ahogy szinte minden faluban egy feneketlen mélység a szerbek volt temetője tátong   A vért a verem előtt ontották asszonynak gyereknek sem járt kegyelem és míg a kivégzetteket a mélybe dobálták tanúként az űr néma csendje volt jelen   A vészt hozó kés a tátongó mélység előtt az anya gyerekeinek angyalszárnyakat kívánt   – Gyerünk angyalok röppenjünk zuhanás közben szárnyakat kapunk szentekké válunk könnyű lesz a halálunk   1Egy anya az usztasa kés elől menekülve gyerekeivel együtt  „Gyerünk angyalok, röppenjünk!” kiáltással vetette magát a mélybe.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://nigdine.com/danilo-jokanovic-pesme/