Danilo Kiš
Subotica 22. februar
1935. – Paris 15. oktobar 1989.
Сватови |
Násznép |
A költészetről - az Ezüst híd/Srebrni most fordításkötetemről - fordításaim - kedvenc verseim - gondolatok - magamról O poeziji - o knjizi prevoda Ezüst híd/Srebrni most - moji prevodi - omiljene pesme - zabeleške - o sebi
Danilo Kiš
Subotica 22. februar
1935. – Paris 15. oktobar 1989.
Сватови |
Násznép |
Na vest o smrti
gospođe M. T.
Kakav dobro obavljen posao, Smrti,
kakav uspeh, srušiti takvu tvrđavu! Požderati toliko mesa, skrckati toliko kostiju za tako kratko vreme. Potrošiti toliku energiju, brzo, kao kad se ispuši cigareta. Kakav je to bio posao, Smrti, kakva demonstracija sile. (Kao da ti ne bismo verovali na reč.) (POLITIKA, 12. avgust 1989.) Pesma posvećena Miri Trailović (1924-1989) |
M. T. asszony halálhíre nyomán
Te
Halál, micsoda pazarul elvégzett munka,
micsoda
siker,
ilyen
várat ledönteni!
Ilyen
rövid idő alatt ennyi húst felfalni,
ennyi
csontot összezúzni.
Ennyi
energiát elherdálni,
oly gyorsan,
mintha egy cigarettát szívna el.
Milyen
munka volt ez, te Halál,
micsoda
erőfitogtatás.
(Mintha
szavaidban
kételkednénk.)
(Politika,
1989. augusztus 12.)
Mira Trailović jugoszláv rendezőnő (1924-1989)
Fordította:
Fehér Illés
|
Raštimovani
klavir
avenijom crnih šuma prođe
jedna opatica
na biciklu
jedan se policajac krsti
pred katedralom
jedna katedrala od čipaka
jedna starica što nudi ljubav
za svega trideset franaka
plus soba
u jednoj radnji na uglu
prodaju tople pidžame
i žvakaće gume
za pse
jedan pijani mornar
u zagrljaju ulice
u jednoj se kafani toče
kakao i gorki likeri
jedan visoki kongoanac
što liči na kengura
umire javno
od nostalgije
oči jedne mlade konobarice
u kafani italija
podsećaju na oči modiljanijevih
žena
jedan se pijani nemac seća
poljkinje marije kazinske
koju je ljubio
1943
s jednom rukom
na pištolju
s drugom na levoj sisi
jedan me raštimovani
klavir
podseća na luku spasa
u parizu
gde sam plakao jedne večeri
gledajući jedan ljubavni par
kako se grli
Strasbourg, 1962.
|
Lehangolt zongora*
fekete
erdők sétányán
kerékpáron
halad át
egy
apáca
a
székesegyház előtt keresztet vet
egy
rendőr
egy
csipkekatedrális
egy
idős hölgy mindössze harminc frankért
kínálja
szerelmét
meg a
szoba ára
egy
sarki boltban
meleg
hálóruhákat vesztegetnek
és
rágógumit
az
ebeknek
részeg
matróz
az
utca ölelésében
egy
kávézóban kakaót és
keserű
italokat mérnek
egy
kengurura emlékeztető
hórihorgas
kongói
nyilvánosan
meghal
a
honvágytól
az
itália kávézó
fiatal
pincérnőjének szeme
modigliani
által megfestett
asszonyszemeket
idéz
a
lengyel kazinszka máriára
emlékezik
egy részeg német
akit
szeretett
1943
egyik
keze
a revolveren
a
másik bal mellén
egy
lehangolt
zongora
párizsban
mentsvárra
emlékeztet
ahol
egy este látva hogyan
ölelkezik
egy szerelmespár
sírva
fakadtam
Strasbourg,
1962.
Fordította:
Fehér Illés**
|
Jesen
počinju bračne svečanosti
ljubavni krici detlića liče na udaranje po bubnju umetnost sviđanja je beskrajno raznolika divlje se patke zaručuju u novembru događa se tako da se jata putnika doletelih čak iz rusije nađu sa starosedeocima na istim jezerima na il-de-fransu i tada dolazi do velikih ljubavi praćenih tragedijama i ogovaranjem 1962 |
Ősz
kezdődnek
a házassági szertartások
a
harkály szerelmes rikoltozása
dobpergésre
hasonlít
a
tetszik művészete korlátokat
nem
ismer
a
vadkacsák novemberben
jegyzik
el egymást
így történik
egy
raj vándor
egészen
oroszhonból érkezve
az
ottmaradottakkal il-de-frans
ugyan
azon tavain találkoznak
és
akkor halálos szerelmek kötődnek
sorscsapások
és pusmogás
kíséretében
1962
Fordította:
Fehér Illés
|