Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kišević Enes. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kišević Enes. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. február 8., kedd

Enes Kišević Profesor povijesti – A történelemtanár

 

Enes Kišević, Bosanska Krupa 1. maj 1947. –

Profesor povijesti
 
Tražeći metaforu za zlodjela
počinjena u ratu,
profesor povijesti nikako nije mogao
pronaći riječ
kojom bi opisao zlo.
- Zvijeri! – dobacivali su učenici -
To su bile zvijeri!
- Ne, djeco. To su bili ljudi.
Zvijeri to nikada učinile ne bi.
To su bili ljudi.
Ljudi su to bili…
Dugo je sa stidom ponavljao u sebi.
 
 

A történelemtanár
 
Metaforát keresve a háborúban
elkövetett bűntettekre,
a történelemtanár megfelelő kifejezést,
mellyel érzékeltethette
volna a rémtetteteket, nem talált.
– Fenevadak – mondogatták a diákok –
Fenevadak voltak!
– Gyerekek, nem. Emberek voltak.
A fenevadak gazságot nem tesznek.
Emberek voltak.
Emberek voltak…
Szégyenkezve, magában, sokáig ismételte.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://provincija.ba/izdvojeno/poezija-profesor-povijesti-enes-kisevic/

2017. március 16., csütörtök

Enes Kišević I ništa te kao ne boli – És mintha semmi se fájna


Képtalálat a következőre: „enes kisevic”

Enes Kišević, Bosanska Krupa 1. maj 1947. –

I ništa te kao ne boli

Dan je kao sunčan.
Ti si kao veseo.
Prolaziš, kao ne vide te.

Svima je kao lijepo.
Svima je kao dobro.
Svima je kao ludo.

I ti si kao sretan.

Živi se kao u miru.
Ptice su kao slobodne.
Budućnost kao na dlanu.

Savjest je kao čista.
I suncu je kao jasno.
O, srce, kao pjevaj.

Svi se kao brinu o svima.
Svatko je prijatelj kao.
Svima je kao stalo do tebe,
i do svijeta.
I dan kao ode.
I ti se kao smiješiš!
I ništa te kao ne boli.

És mintha semmi se fájna

Mintha napsütés lenne.
Mintha vidám lennél.
Bandukolsz, mintha nem látnának.

Mindenki mintha remekül érezné magát
Mindenki mintha jól érezné magát.
Mindenki mintha csodásan érezné magát.

És te is mintha boldog lennél.

Mintha nyugalomban élnénk.
A madarak mintha szabadok lennének.
Mintha a jövő ismert lenne.

Mintha tiszta lenne a lelkiismeret.
És talán a napnak is minden érthető.
Ó, szív, talán dalolhatsz.

Mintha mindenki mindenkiről gondoskodna.
Mintha mindenki barát lenne.
Mintha mindenki veled és a világgal
törődne.
És talán elmúlt a nap.
És te talán mosolyogsz!
És talán semmi se fáj.

Fordította: Fehér Illés
Izvor: http://cuspajz.com/tekstovi-pjesama/pjesma/enes-kisevic/i-nista-te-kao-ne-boli.html




2017. február 7., kedd

Enes Kišević Ti pišeš – Arról írsz


Képtalálat a következőre: „enes kisevic”

Enes Kišević, Bosanska Krupa 1. maj 1947. –

Ti pišeš

Ti pišeš
kako se treba igrati i igrati,
a meni kažeš:
Sakupljaj te igračke!

Ti pišeš
kako treba maštati i maštati,
a ne vidis od nosa ni bijele mačke.

Ti pišeš
o nekoj slobodnoj slobodi,
a meni:
-Mir! Tišina!' - vičeš.

Ti pišeš
kako sunce dan u šetnju vodi,
a vani najobicnija noć je,
pjesniče.

Ti pišeš
o nekoj tamo sreći,
o nekoj ljubavi,
i nekom miru...
A ja i noćas sam moram leći.
Laku ti noć, pjesmo na papiru!
Arról írsz

Arról írsz,
hogyan kell játszani és játszani,
nekem meg:
Szedd össze a játékokat!

Arról írsz,
hogyan kell ábrándozni és ábrándozni,
de orrodtól még a fehér macskát sem látod.

Írsz
holmi szabad szabadságról,
engem meg
korholsz - Csend! Nyugodj meg!

Arról írsz,
a nap hogyan sétáltatja a nappalt,
kinn meg a szokványos éjszaka,
te poéta.

Írsz
holmi örömről,
szerelemről,
nyugalomról is tán...
Én meg ma is egyedül fekhetek.
Jó éjt, te papíron heverő alkotás!

Fordította: Fehér Illés
Izvor: https://www.poezijanoci.com/domaca/enes-kisevic-pesme.html#4


2017. január 15., vasárnap

Enes Kišević Pa to je krasno – Hát ez gyönyörű


Képtalálat a következőre: „enes kisevic”

Enes Kišević, Bosanska Krupa 1. maj 1947. –


Pa to je krasno

Vani su padali pijanci
umjesto snijega.
Bio je siječanj, iliti januar 
ne sjećam se više.
Pozvan u tuđi stan
sjedim u njezinoj sobi bez svjetla,
ona u opasnoj dobi,
a ja poput pijetla,
pričam joj pjesme.

Ona se divila:
bedrima, dojkama, kukovima...
Svim svojim sokovima,
ona se divila mojim stihekima,
a ja sam pio vinjak.
I jedino što je znala reći:
Pa to je krasno."

I meni je sve bilo jasno.
I užasno. I strašno. I žao.

I sva bih blaga dao
da mi se vrate riječi
što sam joj rekao,
ali bilo je već kasno.

Ona je ležala pokraj kamina,
i kao da se kaje,
rumena od vatre vina
plakala je.

I ne hoteći, griješila je
milujući jastuk,
misleći pritom da sam vuk
koji će skočiti,
a ja sam bio pozvan,
u ovaj stan 
ako se ne varam,
tek nešto popiti.

I sjedio sam potpuno miran.
Dosada je glodala tišinu.
Vatra se jarcala u kaminu...
A ona je pričala o svojoj mački,
i o ludnici u diskiću,
i o nekom crnom mladiću
koji ima kola i deset milijuna na knjižici...

I meni je sad stvarno
sve bilo jasno,
i rekao sam djevojčici:
Pa to je krasno.
To je, zaista, krasno."

I otišao sam padajući
sa snijegom po ulici.

A to je, zaista, krasno!

Hát ez gyönyörű

Kinn, hó helyett
a részegek estek.
Fergeteg hava volt, vagy január 
már nem emlékszem.
Idegen lakás
kivilágítatlan szobájában kuporogtam,
a hölgy veszélyes korban
volt, én meg hivalkodva,
szavalatommal ámítottam.

Gyönyörködött:
combjaival, melleivel, csípőjével...
Minden nedűjével,
az elmodott sorokban gyönyörködött,
én meg konyakot nyakaltam.
És az egyedüli, amit hangoztatott:
Hát ez gyönyörű."

És számomra minden felfogható volt.
És borzasztó. És riasztó. És szívfacsaró.

És megadnék minden drágaságot,
ha visszatérnének azok
az akkor mondodtt sorok,
de már késő volt.

A kandalló mellett hevert,
és mintha bánna valamit,
a tűztől bortól kipirult tekintettel
sírt.

Akaratlanul is tévedett,
a párnát simogatva
azt hitte, ugrásra
kész farkas vagyok,
de ha érzésem nem csal,
ebbe a lakásba 
csak egy italra 
voltam hivatalos.

És nyugodtan ültem.
Unalom rágta a hallgatást.
A kandallóban izzott a parázs...
Beszélt a macskájáról,
meg a diszkóbeli tébolyról,
meg holmi fekete fiúról,
milliókat érő betétkönyvéről és autójáról...

És számomra valóban
minden egyértelmű,
és mondtam a varázslatos, fiatal fruskának:
Hát ez gyönyörű.
Ez, tényleg, gyönyörű."

És elmentem és a hóesésben,
az utcán én is elestem.

És ez, tényleg, gyönyörű!

Fordította: Fehér Illés
Izvor: https://www.poezijanoci.com/domaca/enes-kisevic-pesme.html#2