Enes Kišević Profesor povijesti – A történelemtanár

 

Enes Kišević, Bosanska Krupa 1. maj 1947. –

Profesor povijesti   Tražeći metaforu za zlodjela počinjena u ratu, profesor povijesti nikako nije mogao pronaći riječ kojom bi opisao zlo. - Zvijeri! – dobacivali su učenici - To su bile zvijeri! - Ne, djeco. To su bili ljudi. Zvijeri to nikada učinile ne bi. To su bili ljudi. Ljudi su to bili… Dugo je sa stidom ponavljao u sebi.

A történelemtanár   Metaforát keresve a háborúban elkövetett bűntettekre, a történelemtanár megfelelő kifejezést, mellyel érzékeltethette volna a rémtetteteket, nem talált. – Fenevadak – mondogatták a diákok – Fenevadak voltak! – Gyerekek, nem. Emberek voltak. A fenevadak gazságot nem tesznek. Emberek voltak. Emberek voltak… Szégyenkezve, magában, sokáig ismételte.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://provincija.ba/izdvojeno/poezija-profesor-povijesti-enes-kisevic/

Enes Kišević I ništa te kao ne boli – És mintha semmi se fájna

Enes Kišević, Bosanska Krupa 1. maj 1947. –

I ništa te kao ne boli Dan je kao sunčan. Ti si kao veseo. Prolaziš, kao ne vide te. Svima je kao lijepo. Svima je kao dobro. Svima je kao ludo. I ti si kao sretan. Živi se kao u miru. Ptice su kao slobodne. Budućnost kao na dlanu. Savjest je kao čista. I suncu je kao jasno. O, srce, kao pjevaj. Svi se kao brinu o svima. Svatko je prijatelj kao. Svima je kao stalo do tebe, i do svijeta. I dan kao ode. I ti se kao smiješiš! I ništa te kao ne boli.

És mintha semmi se fájna Mintha napsütés lenne. Mintha vidám lennél. Bandukolsz, mintha nem látnának. Mindenki mintha remekül érezné magát Mindenki mintha jól érezné magát. Mindenki mintha csodásan érezné magát. És te is mintha boldog lennél. Mintha nyugalomban élnénk. A madarak mintha szabadok lennének. Mintha a jövő ismert lenne. Mintha tiszta lenne a lelkiismeret. És talán a napnak is minden érthető. Ó, szív, talán dalolhatsz. Mintha mindenki mindenkiről gondoskodna. Mintha mindenki barát lenne. Mintha mindenki veled és a világgal törődne. És talán elmúlt a nap. És te talán mosolyogsz! És talán semmi se fáj. Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://cuspajz.com/tekstovi-pjesama/pjesma/enes-kisevic/i-nista-te-kao-ne-boli.html



Enes Kišević Ti pišeš – Arról írsz

Enes Kišević, Bosanska Krupa 1. maj 1947. –

Ti pišeš Ti pišeš kako se treba igrati i igrati, a meni kažeš: Sakupljaj te igračke! Ti pišeš kako treba maštati i maštati, a ne vidis od nosa ni bijele mačke. Ti pišeš o nekoj slobodnoj slobodi, a meni: -Mir! Tišina!' - vičeš. Ti pišeš kako sunce dan u šetnju vodi, a vani najobicnija noć je, pjesniče. Ti pišeš o nekoj tamo sreći, o nekoj ljubavi, i nekom miru... A ja i noćas sam moram leći. Laku ti noć, pjesmo na papiru!

Arról írsz Arról írsz, hogyan kell játszani és játszani, nekem meg: Szedd össze a játékokat! Arról írsz, hogyan kell ábrándozni és ábrándozni, de orrodtól még a fehér macskát sem látod. Írsz holmi szabad szabadságról, engem meg korholsz - Csend! Nyugodj meg! Arról írsz, a nap hogyan sétáltatja a nappalt, kinn meg a szokványos éjszaka, te poéta. Írsz holmi örömről, szerelemről, nyugalomról is tán... Én meg ma is egyedül fekhetek. Jó éjt, te papíron heverő alkotás! Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.poezijanoci.com/domaca/enes-kisevic-pesme.html#4



Enes Kišević Pa to je krasno – Hát ez gyönyörű

Enes Kišević, Bosanska Krupa 1. maj 1947. –

Pa to je krasno Vani su padali pijanci umjesto snijega. Bio je siječanj, iliti januar – ne sjećam se više. Pozvan u tuđi stan sjedim u njezinoj sobi bez svjetla, ona u opasnoj dobi, a ja poput pijetla, pričam joj pjesme. Ona se divila: bedrima, dojkama, kukovima... Svim svojim sokovima, ona se divila mojim stihekima, a ja sam pio vinjak. I jedino što je znala reći: „Pa to je krasno." I meni je sve bilo jasno. I užasno. I strašno. I žao. I sva bih blaga dao da mi se vrate riječi što sam joj rekao, ali bilo je već kasno. Ona je ležala pokraj kamina, i kao da se kaje, rumena od vatre vina plakala je. I ne hoteći, griješila je milujući jastuk, misleći pritom da sam vuk koji će skočiti, a ja sam bio pozvan, u ovaj stan  ako se ne varam, tek nešto popiti. I sjedio sam potpuno miran. Dosada je glodala tišinu. Vatra se jarcala u kaminu... A ona je pričala o svojoj mački, i o ludnici u diskiću, i o nekom crnom mladiću koji ima kola i deset milijuna na knjižici... I meni je sad stvarno sve bilo jasno, i rekao sam djevojčici: „Pa to je krasno. To je, zaista, krasno." I otišao sam padajući sa snijegom po ulici. A to je, zaista, krasno!

Hát ez gyönyörű Kinn, hó helyett a részegek estek. Fergeteg hava volt, vagy január – már nem emlékszem. Idegen lakás kivilágítatlan szobájában kuporogtam, a hölgy veszélyes korban volt, én meg hivalkodva, szavalatommal ámítottam. Gyönyörködött: combjaival, melleivel, csípőjével... Minden nedűjével, az elmodott sorokban gyönyörködött, én meg konyakot nyakaltam. És az egyedüli, amit hangoztatott: „Hát ez gyönyörű." És számomra minden felfogható volt. És borzasztó. És riasztó. És szívfacsaró. És megadnék minden drágaságot, ha visszatérnének azok az akkor mondodtt sorok, de már késő volt. A kandalló mellett hevert, és mintha bánna valamit, a tűztől bortól kipirult tekintettel sírt. Akaratlanul is tévedett, a párnát simogatva azt hitte, ugrásra kész farkas vagyok, de ha érzésem nem csal, ebbe a lakásba  csak egy italra  voltam hivatalos. És nyugodtan ültem. Unalom rágta a hallgatást. A kandallóban izzott a parázs... Beszélt a macskájáról, meg a diszkóbeli tébolyról, meg holmi fekete fiúról, milliókat érő betétkönyvéről és autójáról... És számomra valóban minden egyértelmű, és mondtam a varázslatos, fiatal fruskának: „Hát ez gyönyörű. Ez, tényleg, gyönyörű." És elmentem és a hóesésben, az utcán én is elestem. És ez, tényleg, gyönyörű! Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.poezijanoci.com/domaca/enes-kisevic-pesme.html#2