Promjena
i ja
Ni ja, kao i svaki drugi
čovjek, nisam znala kako da uzmem sat, kako da ga navijem u suprotnom pravcu
i učinim vrijeme relativnim.
Iako je želja bila velika,
ona nije bila, niti je mogla da bude iznad onih zakona na kojima funkcioniše
svijet. Zato sam poput svih drugih smrtnika i ja ostala neposebna i
vremenska.
Kako me je zub vremena
nagrizao, kako je kosa prelazila u bijelo, a koža u izbrazdano, shvatala sam
svoju bespomoćnost, i suštinu kraja.
Na tom mjestu na kojem
stojim vrijeme prolazi brže.
Na nekim mjestima vrijeme
prolazi sporije.
Ali na svakom mjestu ono
prolazi.
Prateći mjesečeve krugove,
i krugove oko Sunca, vidjela sam prolazi i Zemlja, s njom i cijela vasiona. I
iako je čovjek naspram njih mali, vrijeme sve mijenja i osipa, i u tome je
nezaustavljivo.
To je jedini apsolut.
Svaka promjena je trag,
trag koji se bilježi, koji se utiska u nekoj prošlosti, i koji u toj
prošlosti ostaje. Svaka promjena je dio jednog mehanizma jednog
višedimenzionalnog sata, koja prelazeći u jednog u drugi oblik određuje
budućnost.
Ona je i dio mene, čak i
onda dok sam tražila izlaz iz sopstvene kože, ne bi li dokazala suprotno, ona
je bila svjedok, i vrlo dobro je znala da će se u dokazivanju desiti nešto
neobično...
Da ću je upoznati.
|
A változás és én
És sem, mint mások sem, tudtam, az órát hogyan vegyem kezembe, hogyan
forgassam, az időt viszonylagossá téve, ellenkező irányba.
Még úgy sem, hogy erős volt a kísértés, a világot uraló törvények fölé
nem emelkedhetett. Így, a többi
halandóhoz hasonlóan, maradtam én is átlagos és időfüggő.
Ahogy az idő foga kikezdett, ahogy hajam fehéredett, bőröm
ráncosodott, megértettem tehetetlenségemet és az enyészet
megkerülhetetlenségét.
Ezen a helyen, ahol állok, az idő gyorsabban halad.
Máshol az idő lassabban halad.
De mindenütt halad.
Figyelve a hold és a Nap körüli köröket, érzékeltem, maga a Föld is
halandó és vele együtt az egész Űr. És még akkor is, ha hozzájuk képest
parányi az ember, az idő mindent megállíthatatlanul átalakít és morzsol.
Ez az egyetlen bizonyosság.
Jel minden változás, jel melyet jegyeznek, és a múlt valamelyik
szegletébe bevésve abban a múltban marad. Minden változás egy többkiterjedésű
óraszerkezet része, amelyik egyik alakból a másikba való átváltozása
határozza meg a jövőt.
Részem, akkor is az volt, mikor bőrömből kibújva kerestem a kiutat,
hogy esetleg bebizonyíthassam az ellenkezőjét, tanú volt és jól tudta, a
bizonyítás során valami különös történik...
Hogy megismerem.
Fordította: Fehér Illés
|
