Laboda Róbert Tényleg a legszebben – Zaista najlepše

Laboda Róbert Nagykürtös 1985. július 5. –

Tényleg a legszebben annyit még azért mondanék neked, hogy hagyatékom lett a mondhatnékom, s mondanám, hogy nem vettem egy részt sem belőled, hogy egy rész sem lehettél belőlem, s hogy a rés, amit kerestem, részlegesen elveszett a részletekben, annyit azért még mondanék, hogy nem tartottam magam, nem tartottam sem a legszebbnek, és a legszebbet nem tartogattam magamnak, nem én írtam a Hiszekegyet, de én mondtam el a legszebben, neked én mondtam el először, s én mondtam tényleg a legszebben, mondanám, hogy hazudtam, mint két tányér a levesben, úgy mosolyogtam, virágoztam kék szemekre, vakon eltalált vesztes erkélyekre, mondanám, ha mondhatnám még, de annyit még mondhatok, hogy szürkébbek a hajnalok, sötétebb a szél, vergődnek a jövőbeli tegnapok, és csak azért is mondanám, mert tudom, tudom, hogy neked még mindig mondhatnám, mondhatnám az egyszerűen összetettet, mondhatnám egyszerűen az összetettet, egyszerűen csak mondanám

Zaista najlepše toliko još ti ipak mogu reći, da mi je poruka postala zaostavština, i rekao bi, da od tebe nisam uzeo ni jedan komad, da u meni nisi mogla biti ni komad, i da pukotina, šta sam tražio, delomično se u pojedinostima izgubila, još bi ipak toliko rekao, da nisam smatrao, nisam smatrao da sam najlepši i najlepše nisam za sebe zadržao, Oče naše nisam ja pisao, ali sam najlepše kazao, tebi sam prvi put ja kazao, i najlepše sam zaista ja kazao, rekao bi da sam lagao, kao u čorbi dva tanjura tako sam se smeškao, zbog plavih očiju cvetao, slepo na balkone gubitnike stigao, rekao bi, ako bi još mogao reći, ali toliko još mogu reći, da su zore sve više sive, vetar je tamniji, budući jučerašnji dani se otimaju, i još bi i zbog toga rekao, jer znam, znam da bi ti još uvek mogao reći, rekao bi šta je jednostavno složen, rekao bi jednostavno šta je složen, jednostavno bi rekao Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Laboda%2C_R%C3%B3bert-1985/T%C3%A9nyleg_a_legszebben

Laboda Róbert Feliratok – Natpisi

Laboda Róbert Nagykürtös 1985. július 5. –

Feliratok az utcán jártam, füst szállott elém, füllentésben hordoztam a mérget, mit lebetonozott macskakövek suttogtak lázongva lézengő fülemnek- titkolt színhiány, záporos mosódás, betonban égő graffiti kifestő, filléres dohányár táncol, s kering olvadó merengőt, nekem hideget hullajt az idegen tudat, taszító nyugtalan színezi mosolyom, olykor, lám, pecsétes a huzat, mi átjárja felejtett otthonom

Natpisi na ulici sam hodao, ispred mene dim se spustio, otrov sam u opseni nosao što je zabetonirana kaldrma šaputala u moje buntovno lutajuće uho- zatajen manjak boja, pranje pljuskom, u betonu plamteći bojadisar za grafiti, bezvredna cena duvana pleše i topljivom sanjarijom kruži, strana svest meni hladnoću sipa, mog osmeha odbojan nemir farba, katkad, eto, promaja je žigosana šta kroz moj zaboravljen dom prodire Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Laboda%2C_R%C3%B3bert-1985/Feliratok