Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lazić Radmila. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lazić Radmila. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. december 14., péntek

Radmila Lazić Женско писмо – Nő írta levél


Radmila Lazić Kruševac 26. decembar 1949. –




Женско писмо

Нећу да будем послушна и кротка,
Мазна као мачка, привржена као псето;
Са стомаком до зуба,
Са рукама у тесту,
Са лицем од брашна,
Са срцем-угљеном,
И његовом руком на мојој задњици.

Нећу да будем заставица-добродошлица
На његовом кућном прагу.
Ни змија чуваркућа под тим прагом,
Ни змија, ни Ева, из приче о Постању.

Нећу да ходам између врата и прозора,
Да ослушкујем и разабирам
Кораке од ноћних шумова.
Нећу да пратим оловно померање казаљки,
Ни падање звезда –
Да би се он пијан заглибио у мене као слон

Нећу да будем уденута гоблен-бодом
У породичну слику:
Крај камина с клупчићима деце,
У врту с кучићима деце.
Па ја, као хлад-дрво,
Па ја, као зимски пејзаж.
Статуета под снегом,
У венчаници с наборима и воланима
Одлетећу у небо.
Алелуја! Алелуја!
Нећу младожењу.

Хоћу седу косу,
Хоћу грбу и котарицу,
Па да кренем у шуму,
Да берем јагоде
И скупљам суварке.

Да је већ све за мном,
И осмех оног младића
Тада тако драг

И ничим заменљив.
Nő írta levél

Nem akarok szófogadó és jámbor lenni,
Macskakedves és kutyahűséges;
Állig hassal,
Tésztás kézzel,
Lisztes arccal,
Szénszívvel,
És fenekemen férfitenyérrel.

Nem akarok a férfi küszöbén
Vendégeket köszöntő lenni.
Se házőrző kígyó ugyanezen a küszöbön,
Se kígyó, se Éva a Teremtés könyvéből.

Nem akarok ajtótól ablakig sétálni,
Hogy füleljem és megkülönböztessem
A lépteket az éj susogásától.
Nem akarom az ólomlábú óramutatókat figyelni,
Sem a csillaghullást –
Hogy részegen egy férfi elefántként belém süllyedjen.

Nem akarok holmi családi képben
Gobelin-öltéssel befűzve lenni:
A kályha mellett csemetékkel körülvéve,
A kertben a csemeték kutyusaival körülvéve.
Hét én, mint hűs-fa,
Hát én, mint téli táj.
Hó alatt szobor,
Redőkkel és volánokkal tele mennyegzői ruhában
A mennybe szállok.
Alleluja! Alleluja!
Vőlegényt nem kívánok.

Ősz hajat akarok,
Púpot és kosarat akarok,
Erdőbe megyek,
Szamócát szedni
És rőzsét gyűjteni.

Hogy végre minden mögöttem legyen,
Annak a suhancnak a mosolya is,
Az akkor oly kedves

És semmivel sem pótolható.

Fordította: Fehér Illés