Sonja Manojlović Zagreb
15. ožujak 1948. –
|
Dođe bilo kad
Dođe bilo kad
budim se i liježem sama Za trpezu zasjednemo ručava i večerava moje tijelo Zavirimo i u spise porodične tu su recepti za sve što se ikad za njegova usta spravljalo štedro Što od njega hoću? Igraj se, dijete, nije ti stalo! Da izmamim osmijeh? Ni jedan jedini! Kad prazan glas zapjeva ako je koja zaostala riječ |
Bármikor
jöhet
Bármikor jöhet, egyedül ébredek és fekszem. Asztalhoz ülünk, ebédre, vacsorára testemet fogyasztja. A családi iratokba is bekukkantunk, itt van minden, nagylelkűen
ízlése
szerint elkészített recept.
Mit akarok tőle? Játssz, gyermek, nem érdekel!
Mosolyra
késztessem?
Egyetlen egy sem! Ha egy-egy szó visszamarad
üres
hang szólal meg
Fordította: Répás Norbert és Fehér Illés
|
