Slađana Milenković Kroz trepavice sipam tugu – Szempillákon keresztül hintem a bút

 

Slađana Milenković Sremska Mitrovica 26. novembar 1973. – 

Kroz trepavice sipam tugu   Nasloni glavu na grudi selice negde gde su ptice ljubavne pesme zaboravile. Kroz trepavice sipam tugu vejem nesanicu.   Treba opojati ćoškove ulica negde gde su ptice ljubavne pesme zaboravile tamo treba otići jer vratiće se selice.   Igra je završena i opet vejem nesanicu kroz trepavice sipam tugu tamo gde su ptice ljubavne pesme zaboravile.

Szempillákon keresztül hintem a bút   Vádormadár mellére hajtsd a fejed oda ahol a madarak a szerelmes dalt feledték. Szempillákon keresztül hintem a bút rostálom az alvászavart   El kell kábítani az utcasarkokat ott ahol a madarak a szerelmes dalt feledték oda kell menni mert a vándormadarak visszatérnek.   Véget ért a játék ismét alvászavart rostálok bút szempillákon keresztül hintek oda ahol a madarak a szerelmes dalt feledték.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.prelepapoezija.com/kroz-trepavice-sipam-tugu/

Slađana Milenković Žena sa slike – Nő a fényképről

 

Slađana Milenković Sremska Mitrovica 26. novembar 1973. – 

Žena sa slike   U septembru grad.   Ispod lampiona žena sa biserima i uvojcima. Stara fotografija.   Herman Hese i pas šetaju ulicom mojih snova. I odu.   Zrelija sam za još jednu Trnovu Petku. Rodila mi nove ruke i noge i prišila umesto starih.   Nekontrolisano se krećem i ličim na ženu sa slike.   Nemoćna sa psom Hermana Hesea čekam te u Septembargradu.

Nő a fényképről   Szeptemberben a város.   A lampionok alatt göndör hajú nő gyöngyökkel. Régi fénykép.   Álmaimban az utcán Hermann Hesse kutyájával sétál. És távoznak.   Még egy Szent Petkával érettebb vagyok. Új karokat, lábakat szült nekem és a régiek helyére varrta.   Céltalanul bolyongok, a fényképen lévő nőre hasonlítok.   Tehetetlenül Hermann Hesse kutyájával várlak Szeptember városában.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://nigdine.com/sladjana-milenkovic-pesme/

I

Slađana Milenković Stih otkucava srce – Szív diktálta sorok

 

Slađana Milenković Sremska Mitrovica 26. novembar 1973. –

Stih otkucava srce   Sad kad sam ja došla u godine dubokih bora Ne znam više za tvoj zeleni pogled proleća Stanem na vrata i čekam Da se sagneš iz oblaka nerazgovetne oluje.   Neminovan rastanak s vetrom otkucava srce Kad povlačenje se svira jutro i povečerje Pogled sivi zamagljen traži svetlost Sad kad sam ja došla u sećanje nekog leta   Dok još maštaju o meni sedokosi mladići Neminovni talasi zaborava zapljuskuju šetalište nekad užarenih pogleda predali smo ga lako, zarad promenade jeseni, hrleći u bolje sutra koje nikad ne dolazi.   Ničeg se ne sećam više. Ili se sećam? Nekakve obale, možda, ne znam čije, nekakvih predela i ljudi ali ni čamaca, ni slika, ni vina, Udaljeni jedrenjak sećanja propinje se ponekad na horizontu kad se sagneš iz te oluje oblaka zelenim prolećem pogledaš moje blede bore i poljupcem vetra opet otkucava neminovan stih godine poezije.

Szív diktálta sorok   Most hogy a mély ráncok évébe értem Zöld tavasz tekintetedet többé nem ismerem Ajtóban állva várom Hogy a kusza viharfelhőből lehajolj.   Szív diktálja a széltől való elkerülhetetlen búcsút Mikor a reggel és a napszállta takarodót fúj Most hogy egy nyár emlékébe értem Fényt homályos szürke tekintet keres   Most míg ősz ifjak álmodoznak rólam Az egykor forró tekintetek promenádját a feledés kérlelhetetlen hullámai csapdossák, a soha nem érkező jobb jövőbe rohanva könnyedén töröltük, az ősz sétányáért. Immár vissza semmit sem idézek. Vagy mégis? Holmi holmi nem tudom kié partokat, talán, holmi tartományokat és embereket, de se csónak, se kép, se bor. Az emlékezet távoli vitorlása néha a horizontra lép, mikor abból a viharfelhőből lehajolva sápadt ráncaimra zöld tavasszal tekintesz és csókjával a szél ismét a költészet évének elkerülhetetlen sorát diktálja. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://nigdine.com/sladjana-milenkovic-pesme/