Nemes Zoltán Márió
Ajka 1982. október 29. –
Váratlan kaland
A kifejlett lárva bábbá vedlik, ebben a tokban alakul ki
a nimfa.
A szárazföldre kúszva kacag, majd emlőivel durván átdöfi
az arra járó betyár gúnyáját, aki ezen a szeretetkarón
csüngve
édesanyjának dalol. A nimfa esti órákban a méhébe tévedt
hangyafarkassal küzd. Csápja rövid, de vastag, izgatottan
próbál elhatolni a nimfa mélyébe, de a betyár bátor ostor-
csapásokkal kényszeríti térdre a fenevadat. A nimfa élvezi
a váratlan kalandot, bonyolult virágokat küld az anyátlan
fiúnak, aki egyre boldogabb, hogy méltó babára talált.
Hajnalban már közelednek a csendőrök, bunkóval hajtják
ki az állatokat a bokrokból, hiába sír a szárazföldi élet,
hogy teremni született. A nimfa utolsó csókját dobja
kedvesének, aztán felsebzi a testét, kiszívja belőle a madárdalt,
az üres hüvelyt pedig a halak oltalmára bízza. Felfrissülvén
a szárazra mászik, megkezdve rövid életét mint kisleány,
aki borjúkra vigyáz délelőtt, míg a csendőrök dúdolnak.
Forrás: http://www.barkaonline.hu/blog/2842-nemes-z-mario-versei
Iznenadna
pustolovina
Razvijena larva se učahuri, u toj navlaci nimfa se razvija.
Na zemlju stigavši kikoće, pa svojim dojkama mundir
obližnjeg
vragolana grubo probode koji viseći na tom kolcu ljubavi
svojoj majci peva. Nimfa se u večernjim satima u njenu
maternicu zalutalim mravljim lavom bori. Pipak mu je
kratak, ali
debeo, uzrujano pokušava u dubinu nimfe prodreti, no
vragolan
hrabrim udarcima biča zver na kolena primora. Nimfa
iznenadnu
pustolovinu sa užitkom prima, dečku bez majke zamršeno
cveće šalje koji je sve sretniji što je dostojnu lutku
našao.
U zoru se već žandari približavaju, životinje iz žbuna
toljagom
teraju, kopneni život uzalu jadikuje da je rođena zato da
plodna bude. Svom draganu nimfa poslednji poljubac šalje,
potom vlastito telo rani, iz njega pesmu ptica siše te
zaštitu
prazne čahure ribama poverava. Osveživši na suho puzi
i kao mlada devojka započinje svoj život kratkog veka,
prepodne dok žandari pevaju telad čuva.
Prevod: Fehér Illés
