Maja Radović Srce koje je odbilo da kuca – A dobogást elutasító szív

Maja Radović Kotor, 4. januar 1995. –

Srce koje je odbilo da kuca

Nikada, neću vidjeti te tvoje oči.

A znam bile su najljepše.                                                  

Tako bi toplo gledale, al nikad ih neću ugledati.

Nikada, neću pomilovati tvoju kosu

A bila bi to, kosa anđela, ne pitaj me kako znam.

Moram znati jer svaki anđeo, ima anđeosku kosu.

Nikad neću čuti tvoj osmijeh            

A znam, da bi on bio najljepša melodija koju je svijet čuo.

Nikada nećemo zajedno protrčati, livadom ispred djedove kuće.

Nikada nećes obući onu predivnu haljinu koju smo ti tako brižljivo namjenile.

Nikada nećes praviti one slatke dječije nestašluke.

Al ' ćeš uvijek živjeti, u nama, u našim očima, u našim osmjesima, u našim nestašlucima.

No  znam, nije ovaj svijet za te

za to tvoje srce koje je odlučilo da odbije da kuca.

Izvor: autor

A dobogást elutasító szív

Azt a szemet, szemedet sosem látom tőbbé.

Pegig tudom, a legszebb volt.

Olyan melegen nézne, de sosem látom meg többé.

Hajadat sosem simítom meg,

Pedig angyalhaj lenne, ne kérdezd, honnan tudom.

Tudnom kell, mert minden angyalnak angyalhaja van.

Kacajod sosem hallom meg

Pedig tudom, a világon az eddig hallott legszebb dallam lenne.

A nagyapám háza előtti mezőn sosem fogunk nekiiramodni.

Sosem öltöd fel az általunk számodra oly gondosan kiválasztott gyönyörű ruhát.

Sosem fogsz a gyerekek pajkosságával csintalankodni.

De bennünk élsz, szemünkben, mosolyunkban, csínytevéseinkben.

Tudom, mindez nem erre a világra,

szívedre való, amelyik eldöntötte, elutasítja a dobogást.

Fordította: Fehér Illés

Maja Radović Prošlo je – Elmúlt

Maja Radović Kotor, 4. januar 1995. –

Prošlo je Hladnog proljeća, 2016. Ako te neko, ko piše, zavoli, živjećeš vječno. Tako je valjda nekako glasio poznati citat, pročitan negdje, nekad, pa i ne znam ko mu je autor. Al’ to me ne sprječava da baš tebi dajem taj vječni život, ispisan slovima na bjelinama papira. Sad, dok ovo čitaš, znam da je sve gotovo, da nema nazad, da je kraj. Možda i razumiješ zašto sam tako grčevito željela da budem tvoj neko. Al’ sad je već hladno iako je maj. Termometar u autu prikazuje -41, hladnije nego ikada. Grlimo se i jasno je oboma da je gotovo. Dogovor je da se sve zaboravi, sve sem nježnih poljubaca i jakih zagrljaja. U tom zaboravljanju ne zaboravi iskrenost one dvije riječi koje ti uporno ćutiš, a rekla sam ti ih toliko puta dobijajući kao odgovor “i ja tebe”. Opet ti pišem sve suprotno od onoga što bih željela, težim da povrijedim tebe makar malo, iako znam da je nemoguće jer ti nije stalo. Ne marim pritom hoću li sebe povrijediti. Nek’ boli mene, samo da makar malo zaboli tebe. I poput Poovog “Gavrana” ponavljam never more. Jer ništa ne boli kao te dvije riječi. Tako jednostavne, a tako teške.  …sve će proći.. Prošlo je.

Elmúlt Hideg tavaszon, 2016. Ha valaki, aki ír, megszeret, örökké élsz. Így hangzott talán a valahol, valamikor olvasott idézet, még a szerző nevét sem jegyeztem meg. De ez nem akadályoz meg abban, hogy éppen neked ajándékozzam ezt a fehér papírlapra írt öröklétet. Most, míg ezt olvasod, tudom, nincs tovább, nincs visszaút, vége van. Talán érted is miért akartam oly görcsösen a tiéd lenni. De most, május ellenére, hideg van. A gépkocsi hőmérője –41-et mutat, hidegebbet mint bármikor. Öleljük egymást és mindketten tudjuk, nincs tovább. Megbeszéltük, mindent feledünk, mindent, kivéve a forró csókokat és meghitt öleléseket. Ebben a feledésben ne feledd az őszinte vallomást, melyet kitartóan elhallgattál, pedig számtalanszor mondtam, de válaszul az „én is téged”-et kaptam. Megint akaratom ellenére egészen mást írok, szeretnélek legalább egy kicsit megbántani, pedig tudom, lehetetlen, hisz léted a közöny. Hogy közben önmagamat megbántom-e, nem érdekel. Fájjon, de legalább egy kicsit neked is. És Poo „Holló”-jaként ismétlem never more. Mert semmi sem fáj úgy, mint ez a két szó. Oly egyszerűek, és oly súlyosak. ...minden múlandó... Elmúlt. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://hiperboreja.blogspot.rs/2016/11/proslo-je-maja-radovic.html