Maja Radović Kotor, 4.
januar 1995. –
Srce koje je
odbilo da kuca
Nikada, neću vidjeti te tvoje oči.
A znam bile su najljepše.
Tako bi toplo gledale, al nikad ih neću ugledati.
Nikada, neću pomilovati tvoju kosu
A bila bi to, kosa anđela, ne pitaj me kako znam.
Moram znati jer svaki anđeo, ima anđeosku kosu.
Nikad neću čuti tvoj osmijeh
A znam, da bi on bio najljepša melodija koju je svijet
čuo.
Nikada nećemo zajedno protrčati, livadom ispred djedove
kuće.
Nikada nećes obući onu predivnu haljinu koju smo ti tako
brižljivo namjenile.
Nikada nećes praviti one slatke dječije nestašluke.
Al ' ćeš uvijek živjeti, u nama, u našim očima, u našim
osmjesima, u našim nestašlucima.
No znam, nije ovaj
svijet za te
za to tvoje srce koje je odlučilo da odbije da kuca.
Izvor: autor
A dobogást elutasító szív
Azt a
szemet, szemedet sosem látom tőbbé.
Pegig
tudom, a legszebb volt.
Olyan
melegen nézne, de sosem látom meg többé.
Hajadat
sosem simítom meg,
Pedig
angyalhaj lenne, ne kérdezd, honnan tudom.
Tudnom
kell, mert minden angyalnak angyalhaja van.
Kacajod
sosem hallom meg
Pedig
tudom, a világon az eddig hallott legszebb dallam lenne.
A nagyapám
háza előtti mezőn sosem fogunk nekiiramodni.
Sosem
öltöd fel az általunk számodra oly gondosan kiválasztott gyönyörű ruhát.
Sosem
fogsz a gyerekek pajkosságával csintalankodni.
De
bennünk élsz, szemünkben, mosolyunkban, csínytevéseinkben.
Tudom,
mindez nem erre a világra,
szívedre
való, amelyik eldöntötte, elutasítja a dobogást.
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése