Bojan Vasić
Banatsko Novo Selo 1985. –
|
8. 7. 2006.
možda bi se trebalo
prisetiti tog jutra i doručka sa devojkom na splavu stajanja nad mirisom svežeg hleba
tek sam dospeo ni iz
čega i izgleda da ponovo polako gubim tlo pod nogama
možda bi se stvarno
trebalo prisetiti leta zadihanim vidom se uhvatiti za slamke sunčevih zraka i izvesnosti svoje kože nazvati ih sadržinom
poroznom tačkom
oslonca pesme i sveta |
2006. 7. 8.
talán
vissza kellene
idézni
azt a
reggelt és a tutajon
a reggelit
a
lánnyal a friss kenyérillat
feletti
várakozást
a
semmiből épp csak
megérkeztem
és úgy
tűnik
lábam alól
lassan
ismét
illan
a talaj
talán tényleg
fel kellene idézni
a nyarat
lihegő
tekintettel
egyetlen
napsugárba
és bőrünk
bizonyosságába
kapaszkodva
ezeket
lényegnek
nevezni
a
költemény és a világ
porózus
szerkezetű
alappontjának
Fordította:
Fehér Illés
|
