Katica Kovrlija Zdenac - Kút

Izbor iz „Slučajne panorame Poezije mladih“ (1987), Putevi – Banja Luka, br. VI.

Válogatás a „Fiatal költők - esetleges panoráma” összeállításból (1987) Putevi (Utak) – Banja Luka. VI. szám

Ako neko zna gde se autor nalazi, molim da mi javi.

Ha valaki tud valamit a költőről , kérem, értesítsen.

Zdenac

U noći zdenac izgleda

kao napušten i ojađen ljubavnik.

Ali ako se zagledaš u njegovo dno

vidjet ćeš zvijezde.

Kút

Éjjel a káváskút

elhagyott, keserű szeretőnek tűnik.

De ha belenézel, lenn, mély ölén

látod a csillagokat.

Fordította: Fehér Illés

Antun Lučić Djevojčica na trotoaru – Kislány az aszfalton

Izbor iz „Slučajne panorame Poezije mladih“ (1987), Putevi – Banja Luka, br. VI.

Válogatás a „Fiatal költők - esetleges panoráma” összeállításból (1987) Putevi (Utak) – Banja Luka. VI. szám

Ako neko zna gde se autor nalazi, molim da mi javi.

Ha valaki tud valamit a költőről , kérem, értesítsen.

Djevojčica na trotoaru

     Na prljavom trotoaru, uz zakisao gradski zid, igra se djevojčica s lutkom. Neobična je njena igra: polaže lutku na betonski ram od prozora sa rđavim rešetkama, tik iznad visine trotoara.

     Uspavljuješ lutku? – istisnuh  prve riječi nakon dugog pješačenja gradskim ulicama.

     Djevojčica me samo krišom pogleda i, nekoliko puta, svojim prposnim ručicama, pokuša presaviti roskastu maramu nad lutkom.

     Kosa joj je bila čičkava i ne mogoh joj vidjeti obrve pošto su se njeni pramenovi spuštali do očiju. Očekivao sam ispisanu, željom primaknutu istinu na njenim obrvama.

Kislány az aszfalton

         Egy kislány a szutykos aszfalton, a nyirkos fal mellett babájával játszik. Játéka különös: a babát, éppen az aszfalt színe felett, a rozsdás rácsokkal elzárt ablak betonkeretébe helyezi.

     Altatod a babát? – kérdeztem alig hallhatóan, a kimerítő gyaloglás után.

     A kislány lopva rámnézett és néhányszor, akaratos kacsóival, megpróbálta a babára helyezni a rózsaszínű kendőt.

     Haja göndör volt, szemöldökét nem láthattam a homlokába hulló tincsektől. Pedig hittem, szemöldökébe a várva várt igazság van vésve.

Fordította: Fehér Illés

Ivo Josipović Djevojka pred tramvajem – Lány a villamos előtt

Izbor iz „Slučajne panorame Poezije mladih“ (1987), Putevi – Banja Luka, br. VI.

Válogatás a „Fiatal költők - esetleges panoráma” összeállításból (1987) Putevi (Utak) – Banja Luka. VI. szám

Ako neko zna gde se autor nalazi, molim da mi javi.

Ha valaki tud valamit a költőről , kérem, értesítsen.

Djevojka pred tramvajem

ona uvijek ulazi naglo

uz nalet vjetra

na poslednja vrata

nju unesu pri ulasku

stiješnjena između

prljavih odijela fabričko-žurno-kućnih radnika

koja smrde po gumi i ulju

baš kao i sama tijela njihovih vlasnika

(ona tako mislim da misli)

i

đačkih torbi koje baš i nemaju izgled nekih torbi

i koji se pune tajni

baš kao i čupave  glave njihovih vlasnika

(ja tako mislim da mislim)

ona mi liči na presovanu ljubičicu

njen krik drugi će protumačiti

kao obično žensko nadimanje grudi

ili u najboljem slučaju – ciničan smijeh

odijela i torbe (ako su torbe)

nemaju ni najmanje sažaljenja

prema njenoj ženskoj kođi

(ona tako mislim da misli)

odijela i torbe (ako su torbe)

uopšte nisu ljudi

(ja tako mislim da mislim)

i tako već mjesecima

ona ulazi na poslednja vrata

a ja je promatram

kada nam se pogledi sudare

pozdravim je podizanjem ruke

ona se nasmiješi

i nestane u gomili odijela i torbi

i tako već mjesecima

Lány a villamos előtt

mindig oly hirtelen száll fel

együtt a széllel

a hátsó ajtón

a felszállók bepréselik

összenyomják

a gyári munkások olaj- és gumiszagú

piszkos-sietős-otthoni ruháikkal

és testükkel

(gondolom ő így gondolja)

és a diáktáskák melyek nem is hasonlítanak táskákra

de titkokkal telnek

éppen úgy mint gazdáik kócos fejei

(gondolom én így gondolom)

ő számomra összepréselt ibolyára hasonlít

sikolyát alig hallják

egyszerű női sikolynak tartják

vagy jóesetben – cinikusan megmosolyogják

a ruhák és táskák (ha egyáltalán táskák)

gyengéd bőre iránt

részvétet nem éreznek

(gondolom ő így gondolja)

a ruhák és táskák (ha egyáltalán táskák)

valóban nem emberek

(gondolom én így gondolom)

és így már hónapok óta

a hátsó ajtón száll fel

és figyelem őt

mikor összevillannak szemeink

kezemmel felé intek

ő elmosolyodik

és eltűnik a táskák erdejében

és így már hónapok óta

Fordította: Fehér Illés

Ajnuša Horozović kad propukne zrenje kupine – a szederérés idején

Ajnuša Horozović, Banja Luka 11. juli 1952 –

Izbor iz „Slučajne panorame Poezije mladih“ (1987), Putevi – Banja Luka, br. VI.

Válogatás a „Fiatal költők - esetleges panoráma” összeállításból (1987) Putevi (Utak) – Banja Luka. VI. szám

kad propukne zrenje kupine

kad propukne zrenje kupine

zatrepere koralji na dnu mora

modro sjećanje uranja u bjelinu misli

natapam žuborom tople pokrete djetinjstva

i motam ih u najnježnije pješčane šalove

sa majčinom anagramom u svakom zrncu pijeska

grančice koralja pomeraju čestice morskog dna

miris ocrtava uznemirenost na mom dlanu

kupina je iskapila sok u morsko oko

bore islikavaju talasanje lica

sočno oko se sklapa

voda miruje

naginjem lice nad površinu

nas dvije se ogledamo

jedna o drugoj

a szederérés idején

a szederérés idején

korállok remegnek a mélyben

bensőmből kék emlékek bukkannak elő

kedves régi képeket habzenében fürdetek

és hogy megpihenjenek gyengéden egy dűnébe teszem

hol minden szilikátszemcse anyám anagrammáit rejti

a korállágak felkavarják az apró szemcséket a mélyben

tenyeremen nyugtalan déli szél bizsegését érzem

nedűjét a szeder a tenger szemébe cseppenti

a hullámok az arc vonásait követik

behunyja szemét a sellő

megnyugszik a víz

arcom képével találkozom a felszínen

mi ketten szemtől-szembe

egymásra nézünk

Fordította: Fehér Illés

Ajnuša Horozović Crni biser – Fekete gyöngy

Ajnuša Horozović, Banja Luka 11. juli 1952 –

Izbor iz „Slučajne panorame Poezije mladih“ (1987), Putevi – Banja Luka, br. VI.

Válogatás a „Fiatal költők - esetleges panoráma” összeállításból (1987) Putevi (Utak) – Banja Luka. VI. szám

Crni biser

iskopinu iz nutrine skrih u ljušturu

obavijena dlanovima tajne

školjka sam na dnu mora

razgranata sjena sipe češlja moju kosu

tamnim mastilom na biseru ispisuje stih

tad se more bremenite misli oslobađa

Fekete gyöngy

kalitkába zárom az ásatások anyagát

megigázve feltáratlan titkoktól

kagyló vagyok a tengerben

hajam rája árnyéka fésüli

sötét tintával szonettet ír a gyöngyre

s megszabadítja nyomasztó gondolataitól a tengert

Fordította: Fehér Illés

Ajnuša Horozović Preobražaj – Átváltozás

Ajnuša Horozović, Banja Luka 11. juli 1952 –

Izbor iz „Slučajne panorame Poezije mladih“ (1987), Putevi – Banja Luka, br. VI.

Válogatás a „Fiatal költők - esetleges panoráma” összeállításból (1987) Putevi (Utak) – Banja Luka. VI. szám

Preobražaj

crna tačka porađa se u sumrak

lepršaju plaštevi

šišmiši spremaju bal

tjelesa bez kostiju puštaju potop

zato se biser oslobađa školjke

vidim:

to plove moji tabani

moram ih uviti u ljušturu

šapat noći optače moju utrobu

izgovaram čaroliju vjetra

držim u rukama svoju glavu

tijelo plovi na površini vode

to se noć skuplja u crnu tačku

leptir sam na moru sa pjegom tame na krilu

Átváltozás

A félhomályban sötét pont keletkezik

palástok repkednek

bőregerek bált rendeznek

csonttalan testekből áradat kél

kagylótól szabadulva a gyöngy tovább él

látom:

talpaim lebegnek

dióhéjba kell zárnom őket

bensőmben az éj susogásával

varázsigét suttogok a szélbe

kezemben ernyedt fejem tartom

lomhán úszik egy test a vízen

fekete pontba sűrűsödik az éj

szárnyamon a sötét jelével pillangó vagyok a tengeren

Fordította. Fehér Illés

Vasvija Dedić Pčela – A méh

Izbor iz „Slučajne panorame Poezije mladih“ (1987), Putevi – Banja Luka, br. VI.

Válogatás a „Fiatal költők - esetleges panoráma” összeállításból (1987) Putevi (Utak) – Banja Luka. VI. szám

Ako neko zna gde se autor nalazi, molim da mi javi.

Ha valaki tud valamit a költőről , kérem, értesítsen.

Pčela

pčela željna sna

u trzaju utrobe ispusti žalac

za djelić trena

u srce ukapa tišinu

potonula

u baštu polenovog praha

postade

zrnce polena

A méh

álomra vágyva a méh

potrohából kiengedve a fullánkot

pillanat alatt

csendet varázsolt a szívbe

elmerülve

a virágpor kertjében

maga is

virágporrá vált

Fordította: Fehér Illés