Keresés ebben a blogban

2015. július 31., péntek

Kőhalmi Ildikó Ha meghalsz is – Ako i umreš

Kőhalmi Ildikó Miskolc, 1967. július 9. –

Ha meghalsz is

(J. A.-nak)

Mint marék kavics
vicsorgó napok erős szorításban
vére serken a kőnek
egyél meg és majd megtudom
milyen te lenni
hol kapcsolódik
a külvárosi botorkálás
éhező holnaptalanja
kavicsos kezemhez
tisztesség
bármerről előre és csak oda
anyánk méhe fáj azóta is
tied nem tudja kedvesem
téged olvas
enyém csak azt
hová mi végre tartok
kavicsos kezemmel
szerelmeink már
ért papírra írva
öregebb vagyok
de nem reménytelen
vasajtókon túlról
izzani kezd a reggel
véreres nap-mandalára
meditált új világ
és tudom mondanád
kavicsok a tóba
gyémántsziklákat tartani
rágyökerezni körmeimmel
ha a ragyogás látni se enged
nem kell forró sínek közt őgyelegni
csak tartani azt az egyet
ha meghalsz is végül.

Ako i umreš

(A. J.-u)

Poput šake belutka
u stisci škrgutom punih dana
iz kamena krv poteče
pojedi me i saznaću
kako je kad sam ti
gde se lutanje
izgladnelog bezdana
na periferiji na moju
belutkom punu ruku veže
čast
bilo od kud samo napred i tamo
maternica naše majke od onda boli
tvoja dragane moj to ne zna
tebe čita
moja samo to
belutkom u ruci
zbog čega kuda krećem
naše ljubavi su već
na sazreli zapisane
starija sam
ali se nadam
iza čeličnih vrata
usijaće se jutro
na žilama punoj mandali
zamišljen novi svet
i znam rekao bi
u jezero sa belucima
stene od briljanta držati
sa noktima čvrsto obaviti
ako blistanje ne da ni da gledam
među usijanim tračnicama ne treba skitati
samo to jedno držati
ako na kraju i umreš.

Prevod: Fehér Illés


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése