Demény Ottó Nagypéntek – Veliki petak

Demény Ottó

Budapest, 1928. április 5. – Budapest, 1975. december 12.

Nagypéntek Hideg a homlokod uram ne haragudj de mintha kissé kívül állnál mindeneken se kard se szó se mágia csak tegye mind a maga dolgát a katonák a főpapok s Pilátus is hadd mossa kezeit lehet uram hogy kotnyeles vagyok de hová lettek mozdulataid a kenyér a halak csodája s a tenger lecsendesítése én védekezem ellene de lásd gyanú kél a szivemben túlon-túl is megrendezett ez az egész nagyon is ékes kerekded töviskorona külön hordár a keresztednek és ez a sok illatos asszony uram félek elhagytál minket uram ez a karrier kezdete meghalsz föltámadsz mennybe mész s mi itt maradunk vezekelni várnak reánk a katakombák a szurokfáklyák oroszlánok uram jobb ha megtudod félek hiába látsz kőszirtnek engem én egyszerű halász vagyok

Veliki petak Gospode moj čelo ti je hladan nemoj se ljutiti ali kao da si pomalo izvan svega ni sablje ni reči ni mađije tek svako nek uradi svoj deo vojnici kardinali i sam Pilat nek pere svoje ruke gospode moj možda sam jezičav ali gde su ti nestali pokreti hleb čudo riba i stišanje mora protiv toga se branim ali vidi u mom srcu sumnja se rađa i preterano je izrežirana ta čitava kićena ovalna kruna od drača tvom križu poseban nosač i mnoštvo tih mirisavih žena gospode moj bojim se napustio si nas gospode moj to je početak karijere umreš vaskrsneš uzneseš se a mi zbog pokore ovde ostajemo katakombe nas čekaju baklje smola lavovi gospode moj bolje da znaš bojim se zalud smatraš da sam stena ja sam običan ribar Prevod: Fehér Illés

 Forrás:

http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Dem%C3%A9ny_Ott%C3%B3-1928/Nagyp%C3%A9ntek



Demény Ottó Csillagszóró – Prskalica

Demény Ottó

Budapest, 1928. április 5. – Budapest, 1975. december 12.

Csillagszóró Én már csak egyre készülődöm pontosan megrendülés nélkül amit láttam amit megértem szép volt nehéz volt sokszínű örökös készenlét vesződés a társakkal és önmagammal olykor még a tárgyakkal is ráncok buktatók fényhibák apró zökkenők a szövegben de hisz én mindenre ügyeltem nem is mondhat rám rosszat senki egyedül önmagam bírája s makacs ura a tartománynak mégis egyet hadd mondok el: mikor a csillagszóró árus elémrakta dobozait s megkérdeztem mire jó mindez? azt felelte - már semmire! s megértettem rossz volt a kérdés örülni kell a szikrák láttán a tűzzel együtt kell lobogni különben minden semmitérő játékomat jobb ha elejtem

Prskalica Već samo na jedno se spremam tačno bez potresa što sam video i doživeo bilo je lepo teško mnogobojno večito u pripravnosti sukobi sa jaranima i sa sobom koji put i sa predmetima nabori stupice svetlosne greške u tekstu sitni prekidi pa ja sam na sve pazio loše o meni niko ne može govoriti ja sam sebi sam sudija i svojeglavi gospodar provincije nešto ipak da ispričam: kad je prodavač prskalica svoje kutije ispred mene stavio i upitao čemu sve to služi? odgovorio – više ni za što! i shvatio pitanje krivo postavio gledajući iskre treba se radovati zajedno sa vatrom plamtiti inače bolje je da svaku svoju bezvrednu igračku ispustim Prevod: Fehér Illés

Demény Ottó Kaleidoszkóp – Kaleidoskop

Demény Ottó

Budapest, 1928. április 5. – Budapest, 1975. december 12.

Kaleidoszkóp Mondd miként forgatod még tükreidet előttem az apró kövek rendje csattogva összeáll. - szimmetrikus kaleidoszkóp jó kép a zűrzavarról de ha a tükröt eltöröm s a köveket kezemre téve bámulom sorsom darabkáit fényes matt égő színtelen akkor is ez az életem olykor piros olykor reményzöld irigy-sárga viola-hamvas ám mind között legszebb a kék a tó az ég a béke tiszta mezőivel ha tél ha nyár magasság mélység távolok s nyitott szemeid közelsége

Kaleidoskop Reci ispred mene tvoja ogledala na koji način još vrtiš red sitnih belutaka se praskajući uspostavlja. – simetričan kaleidoskop dobra slika o metežu ali ako mi ogledalo razbijem i belutke na dlan stavljajući promatram deliće svoje sudbe sjajna tamna plamteća bezbojna i tad je to moj život katkad crven katkad po nadi zelen zavidno-žut pepeljasto-ljubičast ali od svih ipak je plava najlepša jezero nebo mir sa čistim livadama jel zima jel leto visina dubina daljine i blizina tvojih otvorenih očiju Prevod: Fehér Illés

Demény Ottó Nyolc sor – Osam redova

Demény Ottó – Rózsahegyi György karikatúrája

Budapest, 1928. április 5. – Budapest, 1975. december 12.

Nyolc sor Forró a te küszöböd ajtód kilincsed izzik éget tüzel halovány ágyneműd láz a te inged lábad a takaró alatt kétnyelvű vad kolomp jövetelem robaj égzengés ó emlékszel-e mondd

Osam redova Vruć ti je prag pred vratima gori kvaka žarnica plamti bleda posteljina košulja ti groznica tvoje noge pod guberom divlja klepetuša dvojezika moj dolazak prasak grom ta uspomena znači li ti išta Prevod: Fehér Illés i Maša Starec



Demény Ottó A vén cirkuszosné monológja – Monolog oveštale žene sahibije cirkusa

Demény Ottó

Budapest, 1928. április 5. – Budapest, 1975. december 12.

A vén cirkuszosné monológja Maradt nekem apai örökségből egy kocsi két ló meg a medve mit csinálhattam volna egyedül járván falusi vásártereket s öregedve medve meg én is maradtam inkább a családdal tudtam egy kígyószámot fényes testemre simuló trikóban ki-be bujkáltam önmagamból Békésben jártunk amikor leszerződött hozzánk a férjem kapott egy fél kocsit tíz pengőt s tányérozhatott a szünetben zsonglőr volt de ki tudja honnan szerzett huszonnégy bajonettet s megtanulta a késdobálást kilenc táblát vagdalt szilánkká mire a derekam beadtam s ettől kezdve csak felém vágta vészt suhogtató késeit négy gyerekem született tőle közülük három egy csoport humoros excentrikusok a negyedikből világszám lett a Barnum nagy attrakciója ő küldte az ötezer dollárt amiből megvettem a cirkuszt s nyakamba szakadt minden gondja tört az árboc szakadt a ponyva üvöltött a sok éhes állat meg a sok artistaporonty etettem őket és ruháztam embert faragtam mindegyikből bűvészt bohócot idomítót s ma azt sem tudom merre járnak öreg vagyok csak álmaimban látom a cirkuszt régi fényben ívlámpáit piros manézsát hallom a dobot dübörögni s újra a tábla elé állok záporoznak felém a kések míg el nem vágják életem vagy amíg fölébreszt a hajnal egyhangú szürke neszezéssel

Monolog oveštale žene sahibije cirkusa Kao očevina ostala mi je jedna kočija dva konja i medved sama šta bi mogla raditi lutajući od jednog do drugog seoskog vašarišta ostareli smo i medved i ja rađe sam sa porodicom ostala imala jednu tačku zmijoliku u sjajnom na telo priljubljenom trikou u sebe sam se i uvukla u baniji Bekeš smo bili kad nam se moj suprug pridružio dobio je pola kočije deset talira i u pauzi milostinju skupljao žongler je bio ali ko zna odale nabavio dvadesetčetiri bajoneta naučio noževe bacati devet ploča do iverja rasporio pre no što sam pristala od onda samo premi bacao propast sikteće noževe četvoro dece rodila od njih trojica u grupi kao ekscentrični humoristi nastupali četvrti svetsku slavu stekao Barnum je njegova velika atrakcija pethiljada dolara on mi je slao iz čega cirkus kupila i sva briga na mene pala slomila se katarka cepala se ponjava urlale gladne životinje i mnoštvo okačenjaka artista hranila i oblačila ih od svakoga čoveka stvorila čarobnjaka klauna ukrotitelja danas ni to ne znam gde su ostarila sam samo u snovima vidim cirkus u starom sjaju lunjače crvenu manežu čujem bubnjavu i ponovo ispred ploče stanem noževi prema meni lete dok mi život ne presecaju ili jednoličnim sivim šumom zora me ne probudi Prevod: Fehér Illés



Demény Ottó Vers ódon mintára – Pesma po drevnom ugledu

Demény Ottó

Budapest, 1928. április 5. – Budapest, 1975. december 12.

Vers ódon mintára Légy jó szívvel hozzám, s én felsorolom neveid: Virágom, ágam, madaram, felhőcském s új napom megint. Begyűjtött mézem, jóízem, lágy reggeli kalácsom. Patyolat gyolcsom, bársonyom, gyöngyöcském, borostyánom. Ékkövem, rubin hajnalom, alkonyi ametisztem. Boglárom, násfám, csöngettyűm, smaragddíszes keresztem. Mezőm, gyöngyvizű patakom, Kit beborít napfény. Mindenütt rámcsillanó én megtalált szerencsém.

Pesma po drevnom ugledu Budi prema meni srdačna i nabrajaću ti imena: Cvet moj, grana, ptica, oblak i nova prozorica. Moj sakupljen med, okus, mekan jutarnji kolač. Moje snežnobelo platno, kadifa, niska bisera, bršljan. Moj dragi kamen, ružičasta zora, ametist u sumraku. Moj ađidar, ures, zvonce, smaragd na raspeću. Moja livada, sa sunčevim zracima Prekrivena bistra rečica. Moja nađena sreća koja Sa svih strana talijom me obasipa. Prevod: Fehér Illés