Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Petőfi Sándor (Šandor Petefi). Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Petőfi Sándor (Šandor Petefi). Összes bejegyzés megjelenítése

2015. március 12., csütörtök

Petőfi Sándor Szeretném itthagyni – Voleo bih da ostavim

Petőfi Sándor (Šandor Petefi)
Kisőrös, 1822. december 31. vagy 1823. január 1. – Segesvár, 1849. július 31.


Szeretném itthagyni

Szeretném itthagyni a fényes világot,
Amelyem oly sok sötét foltot látok.
Szeretnék rengetegbe menni,
Ahol nem lenne senki, senki!
Ott hallgatnám a lombok suttogását,
Ott hallgatnám a patakok zugását
És a madárnak énekét,
S nézném a felhők vándorseregét,
Nézném a nap jöttét s lementét…
Mig végre magam is lemennék.


Voleo bih da ostavim

Voleo bih svetli svet da ostavim,
Na kome tolike tamne mrlje nalazim.
Voleo bih da odem u šumu duboko,
Gde ne bi postojao niko, niko!
Tamo bih slušao kako šapuće žbun
Tamo bih slušao potoka šum
I ptica poj,
Pratio lutajućih oblaka roj,
Izlazak i zalazak sunca bih gledao…
Sve dok i sam ne bih nestao.

Prevod: Maša Starec i Fehér Illés


2015. március 8., vasárnap

Petőfi Sándor Mögöttem a múlt – Iza mene prošlost

Petőfi Sándor (Šandor Petefi)
Kisőrös, 1822. december 31. vagy 1823. január 1. – Segesvár, 1849. július 31.


Mögöttem a múlt…

Mögöttem a múlt szép kék erdősége,
Előttem a jövő szép zöld vetése;
Az mindig messze, és mégsem hagy el,
Ezt el nem érem, bár mindig közel.
Ekkép vándorlok az országuton,
Mely puszta, vadon.
Vándorlok csüggedetten
Az örökké tartó jelenben.

Iza mene prošlost…

Iza mene plava šuma prošlosti,
Ispred mene zelena setva budućnosti;
Jedna je u daljini, ipak me ne napušta,
Druga je nadohvat, al’ do sebe me ne pušta.
Ovako lutam drumom,
divljem, opustošenom.
Lutam žalom osmuđen,
U večnom trenu sadašnjem.

Prevod: Ma
ša Starec i Fehér Illés


2012. december 29., szombat

Petőfi Sándor A Dunán – Na Dunavu



Petőfi Sándor (Šandor Petefi)


A Dunán

Folyam, kebled hányszor repeszti meg
Hajó futása s dúló fergeteg!

S a seb mi hosszu és a seb mi mély!
Minőt a szíven nem vág szenvedély.

Mégis, ha elmegy fergeteg s hajó:
A seb begyógyul, s minden újra jó.

S az emberszív ha egyszer megreped:
Nincs balzsam, mely hegessze a sebet.


Na Dunavu

Reko, kako često rascepe ti grudi
Hitre lađe i olujne studi.

I kako je rana duboka i duga!
Takvu na srcu ne otvara tuga.

Ipak, kada prođu lađe, nepogode,
Zarasta rana, mirno teku vode.

Al kad ljudsko srce prepukne ko reka,
Nema za ranu balsama ni leka.

                           Prevod: Danilo Kiš



Petőfi Sándor Ti akácfák e kertben – Bagremovi, vi u bašti



Petőfi Sándor (Šandor Petefi)

Ti akácfák e kertben


Ti ákácfák e kertben,
Ti szépemlékü fák,
Amelyeken szivemnek
Oly drága minden ág.

Kedves fák, üdvezelve
És áldva legyetek.
Áldom még azt is, aki
Titeket ültetett.

Harmatnak s napsugárnak
Áldása rajtatok,
Vidám dalosmadártól
Reszkessen ágatok.

Örök tavasz lakozzék
Zöld fürteiteken,
Hogy éltetek, miként az
Enyém, oly szép legyen.

Itt láttam én először
Kedves galambomat,
Itt láttam őt először
Ez ákácfák alatt.

Itt űlt e lombok alján,
Itt űlt szemközt velem,
Itten röpült szeméből
Szivembe szerelem.

Tudom még, hogyne tudnám?
Habár régen vala,
Az órát, hol kigyúladt
Szerelmem hajnala.

Ez volt a hajnal! ilyen
Nem ékesíte még
Téged, te véghetetlen,
Te régteremtett ég.

Letűnt immár e hajnal,
Megértem a delet,
S ez tán nem oly regényes,
De sokkal melegebb.

Mikor jön majd az alkony,
Szerelmem alkonya?
Ettől ne félj, szivemnek
Imádott asszonya!

Eljő ez is, de későn;
Azért jő majd, ha jő,
Hogy légyen arcainkon
Szép arany szemfedő.

S a földbe ha letesznek,
Majd csillag képiben
Ragyog le zöld sírunkra
Sötétkék éjeken.

Bagremovi, vi u bašti


Bagremovi, vi u bašti
Stabla uspomena,
Oh, kako je mome srcu
Draga vaša sena.

Mila stabla, pozdravljena
I blažena bila,
Blagosiljam i tu ruku
Što vas zasadila.

Nek vas blagoslov rose,
I sunca, u zori,
Od radosnog ptičjeg poja
Nek se grana ori.

Nek proleće večno živi
Sred grana zelenih –
Nek vam žiće bude lepo
Ko što je i meni.

Tu prvi put videh svoju
Golubicu mladu,
Tu je videh, pod bagremom,
Gde sedi u hladu.

Sedela je ispod granja,
Meni preko puta,
Tu ljubav iz njenog oka
U grud mi doluta.

Još znam, kako ne bih znao,
Mada davno beše,
Čas kad ljubavne se zore
Divno zarudeše.

Kakva zora! još nikada
Takvog uresa
Nemaste, vi beskonačna,
Prastara nebesa.

Ta je zora izbledela,
Podne će da mine,
Možda manje romantično,
Al s više topline.

Kada li će doći sumrak
Ljubavi i nada,
Od tog ne strahuj nikad
O, ljubljena draga!

Biće kasno, ako sumrak
Doći bi nam hteo,
Doći će tek da nam satka
Pokrov, zlatnobeo.

A kad nas u zemlju stave
Ko zvezda će moći
Da obasja naš grob zelen
U toj plavoj noći.

Prevod: Danilo Kiš


 

2012. december 28., péntek

Petőfi Sándor A négyökrös szekér - Na volujskim kolima - The Cart with Four Oxen - Auf dem Ochsenwagen


Petőfi Sándor (Šandor Petefi)

A négyökrös szekér




Nem Pesten történt, amit hallotok.
Ott ily regényes dolgok nem történnek.
A társaságnak úri tagjai
Szekérre ültek és azon menének.
Szekéren mentek, de ökörszekéren.
Két pár ökör tevé a fogatot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.

Világos éj volt. A hold fenn vala;
Halványan járt a megszakadt felhőkben,
Miként a bús hölgy, aki férjinek
Sírhalmát keresi a temetőben.
Kalmár szellő járt a szomszéd mezőkön.
S vett a füvektől édes illatot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.

A társaságban én is ott valék,
S valék szomszédja épen Erzsikének,
A társaságnak többi tagjai
Beszélgetének s énekelgetének.
Én ábrándoztam s szóltam Erzsikéhez:
"Ne válasszunk magunknak csillagot?"
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.

"Ne válasszunk magunknak csillagot?"
Szólék én ábrándozva Erzsikéhez.
"A csillag vissza fog vezetni majd
A mult időknek boldog emlékéhez,
Ha elszakaszt a sors egymástul minket."
S választottunk magunknak csillagot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.

Na volujskim kolima


Ne zbi se u Pešti to što čujete.
Tamo nema stvari ko u romanima.
Gospodski članovi družine
Sedoše u kola i krnuše njima.
Išli su kolima, ali  volujskima.
Dva para volova činjahu zapregu.
Duž celog puta, sve tegleć kola,
Koračahu sporo četiri vola.

Svetla noć beše. Na nebu luna;
Iđaše bleda sred mutnih oblaka,
Ko tužna gospa što svog muža
Grobni hum traži između raka.
Vetar-trgovac u polju što spava
Kupovaše slatki miomir od grana.
Duž celog puta, sve tegleć kola,
Koračahu sporo četiri vola.

U društvuu tada bejah i ja lično,
I baš mi Eržika seđaše s desna,
Ostali članovi družine
Pričahu priče, čula se i pesma.
Ja sam sanjareći rekao Eržiki:
„Da l da izaberemo jednu zvezdu za nas?”
Duž celog puta, sve tegleć kola,
Koračahu sporo četiri vola.

„Da l da naberemo jednu zvezdu za nas?”
Rekoh Eržiki duha razdragana,
„Zvezda će nas vratiti jednoć
Blaženom spomenu prošlih dana,
Ako nas sudba rastavi još danas.”
I izabrasmo jednu zvezdu za nas.
Duž celog puta, sve tegleć kola,
Koračahu sporo četiri vola.

                                Prevod: Danilo Kiš

The Cart with Four Oxen


All this did not happen in Budapest -
Things so romantic do not happen there.
The gentle members of our company
Climbed on the cart, but a cart drawn by oxen,
Two pairs of oxen formed the postilion.
And down the dusty high-road with the ox-cart
The four oxen quietly wandered on.

The night was light. A pallid moon was shining;
Wove in and out from behind tattered clouds,
Like a sad lady seeking in the graveyard
Her husband's grave in between tired crowds.
A mercurial wind came to the meadows
Stole sweet fragrance from grasses, and was gone...
Along the dusty high-road with the ox-cart
The four oxen quietly wandered on.

I myself was in that company, and
I was sitting next to gentle 'Lisabet -
The other members of the company
Were talking or singing a chansonette.
I was lost in dreams and said to 'Lisabet:
"Shall we select a star now for our own?"
Along the dusty high-road with the ox-cart
The four oxen quietly wandered on.

"Shall we select a star now for our own?"
Repeated 1, dreaming aloud, to 'Lisabet,
"The star will guide us back in future days
To memories of past-time happiness
If fate should separate us from each other..."
And so we chose a star for our own.
Along the dusty high-road with the ox-cart
The four oxen quietly wandered on.

                               Translated by Ila Egon

Auf dem Ochsenwagen


Romantisch war’s, was ich berichte hier,
das hätte sich in Pest nicht zugetragen:
Vornehme Leute setzten sich mit mir
ins Stroh auf einen alten Bauernwagen.
Vier Ochsen waren vorgespannt, die friedlich
den Wagen schleppten die Allee entlang.
Die Ochsen trotteten, ach, so gemütlich
hin durch die Sommernacht im Schneckengang.

Hell war die Nacht, der Mond stand im Zenit,
blaß blinzelnd zwischen zarten Wolkenfetzen,
der Witwe gleich, die bleich zum Friedhof zieht,
des Gatten Grab mit Tränen zu benetzen.
Ein Wind sprang übers Feld und tat sich gütlich
am Duft, der rings aus allen Gräsern drang.
Die Ochsen trotteten, ach, so gemütlich
hin durch die Sommernacht im Schneckengang.

Da war ich nun in diesen Kreis versetzt
von feinen Leuten, die nur müßig schwätzten,
aus Langerweile dann zu guter Letzt
durch das Gesumm von Liedern sich ergötzten.
Und doch war die Gesellschaft unterschiedlich,
das Mädchen neben mir... wie schön und rank!...
Die Ochsen trotteten, ach, so gemütlich
hin durch die Sommernacht im Schneckengang.

„Elisabeth”, sprach ich im Flüsterton,
„wie wär’s, wenn wir uns einen Stern auswählen?
Wenn alle diese Nacht vergessen schon,
soll uns der Stern noch oft davon erzählen!
Der Morgen naht und trennt uns unerbittlich!”
Wir wählten ihn, wobei ich sie umschlang.
Die Ochsen trotteten, ach, so gemütlich
hin durch die Sommernacht im Schneckengang.

Übersetzung: Martin Remané




Petőfi Sándor Minek nevezzelek - Kako da te zovem - What shall I call you - Wie könnt ich dich nennen?



Petőfi Sándor (Šandor Petefi)


Minek nevezzelek?



Minek nevezzelek,
Ha a merengés alkonyában
Szép szemeidnek esti-csillagát
Bámulva nézik szemeim,
Mikéntha most látnák először...
E csillagot,
Amelynek mindenik sugára
A szerelemnek egy patakja,
Mely lelkem tengerébe foly -
Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,
Ha rám röpíted
Tekinteted,
Ezt a szelíd galambot,
Amelynek minden tolla
A békeség egy olajága,
S amelynek érintése oly jó!
Mert lágyabb a selyemnél
S a bölcső vánkosánál -
Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,
Ha megzendűlnek hagjaid,
E hangok, melyeket ha hallanának,
A száraz téli fák,
Zöld lombokat bocsátanának
Azt gondolván,
Hogy itt már a tavasz,
Az ő régen várt megváltójok,
Mert énekel a csalogány -
Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,
Ha ajkaimhoz ér
Ajkadnak lángoló rubintköve,
S a csók tüzében összeolvad lelkünk,
Mint hajnaltól a nappal és az éj,
S eltűn előlem a világ,
Eltűn előlem az idő,
S minden rejtélyes üdvességeit
Árasztja rám az örökkévalóság -
Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek?
Boldogságomnak édesanyja,
Egy égberontott képzelet
Tündérleánya,
Legvakmerőbb reményimet
Megszégyenítő ragyogó valóság,
Lelkemnek egyedűli
De egy világnál többet érő kincse,
Édes szép ifju hitvesem,
Minek nevezzelek?


Kako da te zovem


Kako da te zovem
kad u sumračje misli
Zadivljenim očima gledam
lepu večernjaču tvojih očiju
Kao da sada gledam prvi put...
Tu zvezdu
Čiji je svaki zračak
Po jedan potok ljubavi
Što se u more moja duša uliva –
Kako da te zovem?

Kako da te zovem
Kad uputiš ka meni
Svoj pogled,
Tu pitomu golubicu
Čije je svako prece
Po jedna maslinova grančica mira
I čiji je dodir tako dobar!
Jer je blaži od svile
I os uzglavlja kolevke –
Kako da te zovem?

Kako da te zovem
Kad zapeva tvoj glas,
Taj glas od kojeg bi, da ga čuje,
Svelo zimsko drveće
Zelenim lišćem granulo
Misleći
Da tu je proleće,
Njihov dugo čekani iskupitelj,
Jer slavuj peva –
Kako da te zovem?

Kako da te zovem
Kad plameni rubin tvojih usana
Usne moje takne
A duša nam se  u vatri poljupca stopi
Kao u zori dan i noć,
I nestane za mene svet,
I nestane za mene vreme,
A večnost izliva na mene
Svoje tajnovito spasenje –
Kako da te zovem?

Kako da te zovem
Majko mojih blaženstava,
Vilo
Moje nebotične mašte,
Svetla javo što postide
Moja najsmelija nadanja,
Moje duše jedino
Blago, al vrednije od celog sveta,
Slatka moja, lepa mlada dragano,
Kako da te zovem?

Prevod: Danilo Kiš


What shall I call you



What shall I call you,
in that twilight reverie
when my eyes look with wonder
into the: beauty of your eyes like
the evening star, as if for the first time ...
that star
packed with rays
of love streaming
and running into the sea of my soul-
what shall I call you?


What shall I call you,
when I am touched
by the glance you let fly,
that gentle dove
with every feather
an olive branch-
its feel is so good,
softer than silk or
a cradle pillow!-
what shall I call you?

What shall I call you,
when your voice rings out,
those sounds (if they could hear them)
that would make the dried-up trees
of winter put out leaves,
imagining .
their tardy redeemer
spring had come
with a nightingale singing-
what shall I call you?

What shall I call you,
when my lips receive
the flaming ruby of yours,
and our souls fuse in the fire of the kiss
like night and day in dawn,
and I can no longer see the world,
no longer. see time,
and I drown in mysterious
transports of eternity-
what shall I call you?

What shall I call you,.
mother of my happiness,
magic daughter
of a heaven-scaling imagination,
brilliant reality surpassing
my eagerest hopes,
single treasure of my soul
yet still worth more than a whole world,
my dear young lovely wife,
what shall I call you?

Translated by Edwin Morgan


Wie könnt ich dich nennen?


Wie könnt ich dich mit Namen nennen,
Wenn ich in traumversunkner Dämmerung
Vor deinen zauberhaften Augen
Erstaune wie vorm Glanz des Abendsterns,
Als säh ich dich zum ersten Mal...
Im Anblick dieser Augensterne,
Von denen jeder Strahl
Ein Strom der Liebe ist,
Der mir ins Meer der Seele fließt –
Wie könnte ich dich nennen?

Wie könnt ich dich mit Namen nennen,
Wenn mir dein Blick
Entgegenfliegt,
Der sanfter leuchtet als das Auge
Der Taube deren schimmerndes Gefieder
Dem Palmenzweig des Friedens gleicht,
Und mir unsagbar wohltut, weil
Er weicher ist als Kissen in der Wiege
Und zärtlicher als feinste Seide –
Wie könnte ich dich nennen?

Wie könnt ich dich mit Namen nennen,
Wenn deine Stimme mir erklingt,
Die Stimme, die den Baum im Winter,
Der sie vernehmen könnt, zum Grünen zwänge
Und übervoll mit Blüten sich zu schmücken,
Dieweil er glaubt,
Er hör das Lied der Nachtigall,
Die ihm die lang erwartete Erlösung kündet,
Die holde Frühlingszeit –
Wie könnte ich dich nennen?

Wie könnt ich dich mit Namen nennen,
Wenn deine Lippen sich auf meinen Mund
Wie feurige Rubine pressen,
Und unsre Seelen schmelzen hin im Kuß,
Wie nacht und Tag
Im frührot sich vereinen...
Wenn Zeit und Raum vor mir versinken,
Die Ewigkeit mich überflutet
Mit ungeahnter Seligkeit –
Wie könnte ich dich nennen;

Wie könnt ich dich mit Namen nennen,
Du Mutter meines größten Glücks,
Du Feentochter meiner
Himmelerstürmenden Visionen,
Du meiner höchsten, kühnsten Hoffnung
Erstaunlichste Verwirklichung,
Du meiner Seele einziges Kleinod,
Wertvoller als die ganze Welt,
Mein Weib, mein junges, wunderbares –
Wie könnte ich dich nennen?

Übersetzung: Martin Remané