William Blake (self-portrait)
London, 28 November 1757 – London, 12 August 1827
The Crystal Cabinet
The Maiden caught me in the wild,
Where I was dancing merrily;
She put me into her Cabinet,
And lock'd me up with a golden key.
This Cabinet is form'd of gold
And pearl and crystal shining bright,
And within it opens into a world
And a little lovely moony night.
Another England there I saw,
Another London with its Tower,
Another Thames and other hills,
And another pleasant Surrey bower,
Another Maiden like herself,
Translucent, lovely, shining clear,
Threefold each in the other clos'd--
O, what a pleasant trembling fear!
O, what a smile! a threefold smile
Fill'd me, that like a flame I burn'd;
I bent to kiss the lovely Maid,
And found a threefold kiss return'd.
I strove to seize the inmost form
With ardour fierce and hands of flame,
But burst the Crystal Cabinet,
And like a weeping Babe became--
A weeping Babe upon the wild,
And weeping Woman pale reclin'd,
And in the outward air again
I fill'd with woes the passing wind.
A kristály-szoba
A Lány a réten elfogott,
vidáman épp táncoltam ott,
aztán a Szobájába vitt,
s egy aranyos Kulccsal becsukott.
Az ő szobája Színarany,
Gyöngy és Kristály a padlata,
és bent egy világ látható,
s egy picike Holdas Éjszaka.
S láttam bent egy más Angliát,
s egy másik Londont, másik Towert,
Temzét és Dombok oldalát.
S egy másik gyönyörű Surrey Bowert.
Egy másik Lányt, mint ő maga,
áttetszőt, fénylőt, kedveset,
egymást zárták ők hármasan -
be édes félsz reszkettetett!
Ó, mily mosoly! hármas Mosoly
töltött el, bensőm feltüzelt;
a Lányhoz Csókra dőltem én,
s a szám egy Hármas Csókra lelt.
S a benső Formáért kezem
lendült, vad lángban remegő,
de széttört a Kristály-Szoba!
és mi lett? Síró Csecsemő -
Vad réten síró Csecsemő
s halvány Nő a gyermek felett,
s én jajjal töltöttem megint
ott kint a száguldó Szelet.
Fordította: Devecseri Gábor
Kristalna soba
U divljini me devojka mala
Zgrabi dok plesah goneć teskobu,
Odvela me u svoju sobu
I zlatnim ključem zaključala.
Soba je bila sva od zlata
Što sa kristalom blešti i seva,
Unutra se otvarao nepoznat
Svet prepun blaga Mesečeva.
Tu drugu Englesku videh, i drugi
London, i druga zdanja tvrda,
I dvor, i Surej Bouer drugi,
I drugu Temzu i druga brda.
I drugu devojku što beše njena
Blistava slika od sjajnog daha,
Jedna u drugoj zatvorena
Triput – o kakav drhtaj straha!
I kakav osmeh! trostruk! Od njega
Buknuh ko plamen nepoznati;
Poljugbih devicu belju od snega,
Ona mi trostruk poljubac vrati.
Vatrenom rukom i žarom grubim
Segoh za likom unutrašnjim
A soba prsnu! – i sad se gubim
Kao na putevima prašnim
Uplakan dečak koga čuva,
Nuznak legavši, žena bleda,
I opet u spoljnjem vazduhu tog sveta
Ispunih jadom vetar koji duva.
Prevod: Miodrag Pavlović i Ljubomir Simonović
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése