William Blake The Crystal Cabinet – A kristály-szoba – Kristalna soba

William Blake (self-portrait)

London, 28 November 1757 – London, 12 August 1827

The Crystal Cabinet

The Maiden caught me in the wild,

Where I was dancing merrily;

She put me into her Cabinet,

And lock'd me up with a golden key.

This Cabinet is form'd of gold

And pearl and crystal shining bright,

And within it opens into a world

And a little lovely moony night.

Another England there I saw,

Another London with its Tower,

Another Thames and other hills,

And another pleasant Surrey bower,

Another Maiden like herself,

Translucent, lovely, shining clear,

Threefold each in the other clos'd--

O, what a pleasant trembling fear!

O, what a smile! a threefold smile

Fill'd me, that like a flame I burn'd;

I bent to kiss the lovely Maid,

And found a threefold kiss return'd.

I strove to seize the inmost form

With ardour fierce and hands of flame,

But burst the Crystal Cabinet,

And like a weeping Babe became--

A weeping Babe upon the wild,

And weeping Woman pale reclin'd,

And in the outward air again

I fill'd with woes the passing wind.

A kristály-szoba

A Lány a réten elfogott,

vidáman épp táncoltam ott,

aztán a Szobájába vitt,

s egy aranyos Kulccsal becsukott.

Az ő szobája Színarany,

Gyöngy és Kristály a padlata,

és bent egy világ látható,

s egy picike Holdas Éjszaka.

S láttam bent egy más Angliát,

s egy másik Londont, másik Towert,

Temzét és Dombok oldalát.

S egy másik gyönyörű Surrey Bowert.

Egy másik Lányt, mint ő maga,

áttetszőt, fénylőt, kedveset,

egymást zárták ők hármasan -

be édes félsz reszkettetett!

Ó, mily mosoly! hármas Mosoly

töltött el, bensőm feltüzelt;

a Lányhoz Csókra dőltem én,

s a szám egy Hármas Csókra lelt.

S a benső Formáért kezem

lendült, vad lángban remegő,

de széttört a Kristály-Szoba!

és mi lett? Síró Csecsemő -

Vad réten síró Csecsemő

s halvány Nő a gyermek felett,

s én jajjal töltöttem megint

ott kint a száguldó Szelet.

Fordította: Devecseri Gábor

Kristalna soba

U divljini me devojka mala

Zgrabi dok plesah goneć teskobu,

Odvela me u svoju sobu

I zlatnim ključem zaključala.

Soba je bila sva od zlata

Što sa kristalom blešti i seva,

Unutra se otvarao nepoznat

Svet prepun blaga Mesečeva.

Tu drugu Englesku videh, i drugi

London, i druga zdanja tvrda,

I dvor, i Surej Bouer drugi,

I drugu Temzu i druga brda.

I drugu devojku što beše njena

Blistava slika od sjajnog daha,

Jedna u drugoj zatvorena

Triput – o kakav drhtaj straha!

I kakav osmeh! trostruk! Od njega

Buknuh ko plamen nepoznati;

Poljugbih devicu belju od snega,

Ona mi trostruk poljubac vrati.

Vatrenom rukom i žarom grubim

Segoh za likom unutrašnjim

A soba prsnu! – i sad se gubim

Kao na putevima prašnim

Uplakan dečak koga čuva,

Nuznak legavši, žena bleda,

I opet u spoljnjem vazduhu tog sveta

Ispunih jadom vetar koji duva.

Prevod: Miodrag Pavlović i Ljubomir Simonović

 



William Blake A poison tree – A méregfa – Otrovno drvo



William Blake

London, 28 November 1757 – London, 12 August 1827

A Poison Tree

I was angry with my friend:

I told my wrath, my wrath did end.

I was angry with my foe:

I told it not, my wrath did grow.

And I water'd it in fears,

Night and morning with my tears;

And I sunned it with my smiles

And with soft deceitful wiles.

And it grew both day and night,

Till it bore an apple bright;

And my foe beheld it shine,

And he knew that it was mine,

And into my garden stole

When the night had veil'd the pole:

In the morning, glad, I see

My foe outstretch'd beneath the tree.

A Poison Tree by Merm-ish

A méregfa

Mérgem jóbarátra szállt:

Szóltam róla, vége hát.

Haragom ellenségre gyúlt:

Nem szóltam róla, el se múlt.

Megnőtt - félve öntözöm -

Folyvást hull a könny-özön;

Mosolyom a napfény ott

S puha, álnok fortélyok.

Nappal nőtt és éjen át,

S almát villantott az ág;

Ellenségem látta: fény,

S tudta azt is, még enyém,

S átszökött a kert falán

Fátylas éjnek évadán,

Vígan látom délelőtt

Fám tövén kinyúlva őt.

Fordította: Gergely Ágnes

 

Otrovno drvo

Razgnevih se na druga mog,

Gnev izrekoh, i on prohuja.

Razgnevih se na vraga zlog,

Prećutah, i gnev poče da buja.

Strahom sam taj gnev odgajao,

Lukavstvima nežnim ga negovô,

Osmehom sunčao, i njegovo

Stablo suzom napajao.

Srdžba rasla noću i danju

I rodila jabuku što me zaseni,

Dušman je moj motrio na nju

I znao je da pripada meni.

Dušman u voćnjak moj se, noću,

Kad sjaja nije, ušunjô tajno,

I ujutru ga spazih, s radošću,

Opruženog pod voćkom sjajnom.

Prevod: Miodrag Pavlović i Ljubomir Simović

 

William Blake The Tiger – A tigris – Tigris – Tigar



William Blake

London, 28 November 1757 – London, 12 August 1827

The Tiger

Tiger, tiger, burning bright
In the forests of the night,
What immortal hand or eye
Could frame thy fearful symmetry?

In what distant deeps or skies
Burnt the fire of thine eyes?
On what wings dare he aspire?
What the hand dare seize the fire?

And what shoulder, and what art
Could twist the sinews of thy heart?
And, when thy heart began to beat,
What dread hand and what dread feet?

What the hammer? What the chain?
In what furnace was thy brain?
What the anvil? What dread grasp
Dare its deadly terrors clasp?

When the stars threw down their spears,
And water’d heaven with their tears,
Did He smile His work to see?
Did He who made the Lamb make thee?

Tiger, tiger, burning bright
In the forests of the night,
What immortal hand or eye
Dare frame thy fearful symmetry?

Woodburning print - made by hand: Harvest Moon Studio

A tigris

Tigris! Tigris! Éjszakánk
erdejében sárga láng,
mely örök kéz szabta rád
rettentő szimetriád?

Milyen katlan, mily egek
mélyén gyúlt ki a szemed?
Szárnyra mily harc hőse kelt,
aki e tűzhöz nyúlni mert?

Milyen váll és mily müvész
fonta szíved izmait? És
mikor elsőt vert szived,
milyen kar s láb bírt veled?

Milyen pőröly? mily vasak?
Mily kohóban forrt agyad?
Mily üllőre mily marok
törte gyilkos terrorod?

S amikor befejezett,
mosolygott rád a mestered?
Te voltál, amire várt?
Aki a Bárányt, az csinált?

Tigris! Tigris! éjszakánk
erdejében sárga láng,
mely örök kéz szabta rád
rettentő szimetriád?

Fordította: Szabó Lőrinc

Tiger΄s simmetry by Tilly Bloom

Tigris

Tigris, tigris, csóvafény
Éjszakáknak erdején,
Mily kéz adta teneked
Szörnyü és szép termeted?

Mily mélyben, ég-tájakon
Izzott a szemed vakon?
Volt tüzét felkapni vész?
Volt-e megragadni kéz?

Szived izmait mi csel
És mi váll csavarta fel?
És mikor vert, volt erő,
Kéz-láb, dacra vakmerő?

Volt pöröly? és lánc-e, több?
Mily kohón forrt a velőd?
Volt üllő? volt vad kapocs,
Gyilkos présével dacos?

Hogy a csillagfény kigyult
S az ég nedves könnye hullt,
Rád mosolygott Alkotód?
Ki bárányt is alkotott?

Tigris, tigris, csóvafény
Éjszakáknak erdején,
Mily kéz adta teneked
Szörnyü és szép termeted?

Fordította: Kosztolányi Dezső

Digital stencil created by Jaime Toussaint

Tigar

Tigre! Tigre! koji se sijaš

U šumi u mraku dubokom,

Kojom je rukom il besmrtnim okom

Sazdana tvoja strašna simetrija?

U kome dalekom nebu il dubini

Plamteše oči tvoje, slične vatri?

Na kojim se krilima usudi k visini?

Koja se ruka usudi plamen da uhvati?

Koje se rame, koja veština usudi

Da diže tvog srca splete i savije?

I kada srce tvoje počne da bije,

Čega se plaše ruke? a čega grudi?

Koji čekić? i koji lanac glasni?

U kojoj peći žarkoj mozak ti beše?

Na kome nakovanju? i koji dodir užasni

Smeo je uz grudi smrtni užas da steže?

Kad se od zvezdanih kopalja svod izbradao,

Kad poplaviše zvezde suzama nebo celo,

Da l osmehnu se tada nad svojim delom?

Onaj što stvori Jagnje, da l je i tebe sazdao?

Tigre! Tigre! koji se sijaš

U šumi u mraku dubokom,

Kojom je rukom il besmrtnim okom

Sazdana tvoja strašna simetrija?

Prevod: Miodrag Pavlović i Ljubomir Simonović

 

William Blake I saw a chapel all of gold – Arany kápolna – Crkvicu videh svu od zlata



William Blake

London, 28 November 1757 – London, 12 August 1827

The prodigal son among the swine -  Albrecht Dürer

I saw a chapel all of gold

I saw a chapel all of gold
That none did dare to enter in,
And many weeping stood without,
Weeping, mourning, worshipping.

I saw a serpent rise between
The white pillars of the door,
And he forc'd and forc'd and forc'd,
Down the golden hinges tore.

And along the pavement sweet,
Set with pearls and rubies bright,
All his slimy length he drew
Till upon the altar white

Vomiting his poison out
On the bread and on the wine.
So I turn'd into a sty
And laid me down among the swine.

Arany kápolna

Arany kápolnát láttam én,
Hová senki se léphetett be,
S jajgatva álltak kint sokan,
Jajgatva, sírva, térdepelve.

S láttam: egy kígyó tekereg
A kapu fehér oszlopára,
S csak kúszott följebb, egyre följebb,
Az arany kárpitot lerántva,

S végig a szent márványlapon
Teljes undok hosszában ott állt,
Rubintok és gyöngyök között,
És elérve a tiszta oltárt,

Kiökrendezte sziszegőn
Mérgét a borra és kenyérre:
Én meg egy ólt kerestem, és
Ledőltem a disznók közébe.

Fordította: Somlyó György

Crkvicu videh svu od zlata

Crkvicu videh svu od zlata,

U koju niko ne sme ući.

Mnogi stajahu ispred vrata

Pobožno, plačno tugujući.

I videh zmiju pred kandilom

I pred belim stubljem vrata

Gmiže, i silom, silom, silom,

Raskidala je šarke od zlata.

I po bejnome podu, celom

Od rubina što vatru lije,

Vukla je svoje sluzavo telo

Sve dok na beli oltar nije

Otrove svoje izbljuvala,

Na blagi hleb i čista vina.

Tako se okretoh i usred kala

Legoh između blatnih svinja.

Prevod: Miodrag Pavlović i Ljubomir Simović