Marija Vasić Donojan (Marija Vasity Donojan) – Senta, 13. 02. 1967 –
Iz zbirke pesama: Nevine godine (1992)
Az „Ártatlan évek“ kötetből (1992)
Krevet samoubica
Ostavio sam te da spavaš gde se tajni svet lopta kao zmija sa sopstvenim repom u ustima, i kotrlja nazad u prošlost. I prešao sam zbog toga tri države. Lirski konji su držeći trepave glave kraljevski visoko ležali ranjeni na stomacima.
koračaj svetom
u oklopu sa isukanim mačem
ništa ne možeš videti sa
prozora automobila
još manje sa aviona ili meseca
siđi odatle
Dovikivali su glasovi nežne građe, crni sako sa dvostrukim kopčanjem i prsluk koji je na vratu otkrivao ivicu debele i veoma prljave potkošulje. Ostavio sam te da spavaš dok se ne uspneš ponovo do sistema znanja transcendentalnog idealizma i počneš opet dobro da misliš o meni. U samom znanju – budući da ja znam – jeste ono objektivno i subjektivno tako sjedinjeno da se ne može reći kojemu od oboma pripada prvenstveno.
Az öngyilkos ágy
Szenderegni ott hagytalak ahol a titokzatos világ farkát szájával tartó kígyóként önmagával labdázik és a múltba pörög. Ezért három államot szeltem át. Királyi magasba tartva reszkető sörényüket a költészet paripái hasukon sebesülve feküdtek.
a világban
kivont karddal páncélingben haladj
semmit sem láthatsz
a busz ablakából
még kevesebbet a repülőről vagy a holdról
jöjj le onnan
Gyöngéd hangok szólítgatták egymást, a kétsoros kapcsokkal díszített fekete zakó és a mellény melyek a gallérnál felfedték a vastag koszos alsóing szélét. Aludhatsz míg újra fel nem érsz a transzcendentális felismerés tudás-szintjére és bennem ismét a jót meg nem látod. Magában a tudásban – ezt én tudom – összeforr a valóság és a képzelet és lehetetlen eldönteni, melyiket lehet előnyben részesíteni.
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése