Babits Mihály Szimbólumok (Stanzák) – Simboli (Štanze)

Babits Mihály (Mihalj Babič)

Szekszárd, 1883. november 26. – Budapest, 1941. augusztus 4.

Szimbólumok (Stanzák)

1. Ne mondj le semmiről

Ne mondj le semmirõl. Minden lemondás
egy kis halál. Ne mondj le semmirõl.
Minden halál gyilkosság (lélekontás):
meghalni bûn, ne mondj le semmirõl.
Isten mûvét rongálja bármi rontás.
meghalni bûn, ne mondj le semmirõl:
minden vágyad az Isten szava benned
mutatva, hogy merre rendelte menned.

2. Szimbólum a holdvilágról

Fenn sötét vízben arany csónak úszik
lenn arany vízben úszik barna csónak.
A menny párkányán amaz lengve kúszik
ez rengve csúszik tetején a tónak.
Amaz ében egébe felbúcsúzik
(mint multba emlék) meg sem áll a szónak:
mégis a vizet mind aranyba fösti,
mely lenn sötét csónakunkat füröszti.

3. Másik szimbólum (Új magyar költészet)

Én csöpp hazám! be messze vagy, be rejtett,
fény nélkül és magadban kushadó
a sors nagy árja félúton elejtett
s állsz mozdulatlan, mint a lusta tó
lusta tó, melyet Isten is felejtett
nyúlsz Adriákig, bágyadt poshadó:
holt tükrödön, szinjátszó, sima márvány,
vígaszul villog sok beteg szivárvány.

4. Nunquam revertar

Nunquam revertar - mondta Dante hajdan
nunquam revertar - mondanám bár én is
nunquam revertar - harci zivatarban
nunquam revertar - tömlöc éjjelén is
nunquam - legyen az Isten átka rajtam
revertar - bárha beledögleném is
üvölteném én is az õ helyébe'
nunquam revertar - századok fülébe!

5. Sárga lobogó

Szálljon a lelkem sárga lobogóval
messze kerüljön minden gyáva bárka
szálljon a lelkem sárga lobogóval
s gyáva ha lát, legyen az arca sárga
szálljon a lelkem sárga lobogóval
feléd, új kórok, új veszélyek árka,
szabad, magányos, bús, beteg hajóval
szálljon a lelkem sárga lobogóval.

Simboli (Štanze)

1. Ne odreci se ničeg

Ne odreci se ničeg. Svako je odricanje

po jedna mala smrt. Ne odreci se ničeg.

Svaka je smrt umorstvo (i duše otjecanje):

umrijeti je grijeh. Ne odreci se ničeg,

Gospodnje djelo svako pokvari umiranje,

umrijeti je grijeh, ne odreci se ničeg:

svaka je u tebi žud božanske riječi tkanje

koje određuju tvoj put, tvoje umiranje.

2. Simbol o mjesečini

Po tamnim vodama gore zlatan se čamac stere,

dolje u zlatnoj vodi pliva smeđ maleni čamac.

Po rubu nebesa prvi ljuljuškajuć se vere,

drugi drhteći plovi jezerom kao mamac.

Prvi ebanovinu nebesa sjajem pere

(ko uspomena na dan) ne zaustavlja pramac,

već stalno dolje vodu bojama zlatnim šara

koju naš tamni čamac laganim veslanjem para.

3. Drugi simbol (Nova mađarska lira)

U daljini se skrivaš moja draga domovino!

bez osvjetlenja, u sebi skrušeno,

bujica sudbe na pola puta te je izgubio

i stojiš nepomično kao lijeno jezero,

lijeno jezero kojeg je Bog zaboravio,

al do Jadrana se protežeš, klonulo, nemo:

na mrtvom tvom ogledalu mramor šareni,

kao za utjehu, sa bezbroj duga titra, šareni.

4. Numquam revertar

Numquam revertar – reče davno Dante

numquam revertar – reć da mi je moći

numquam revertar – sred oluje ratne

numquam revertar – u tamničkoj noći

numquam – nek na me božja kletva padne

revertar – makar crko bez pomoći

urliknuo bih mjesto njeg u tmuši

numquam revertar – stoleću u uši.

5. Žuta zastava

Nek mi duša s žutom zastavom leti

nek svaka bijedna barka od mene bježi

nek mi duša s žutom zastavom leti,

ako me kukavica sretne, nek mu lice bledi

nek mi duša s žutom zastavom leti

novim izazovima, opasnostima, prema tebi,

sa lađom, slobodnom, samotnom, tužnom,

neka leti moja duša sa zastavom žutom.

Prevod: Enver Čolaković (1., 2. i 4.)

              Fehér Illés (3. i 5.)