Pero Zubac Spiram te sa kože – Moslak a bőrömről

Pero Zubac - Nevesinje, 30. maj 1945. –

Spiram te sa kože

Spiram te sa kože,

Sa minulih leta,

Miris hladnog limuna,

Zelen martovski prhut,

Iskašljavam te,
Talog ispod jezika,
Vreo šljunak u krvi,
Ljuštim te sa nokata
Oštrim nožem kajačem
Nema te, nema te,
Nema te.
Reči te se odriču i
u laž me ušuškuju,
Nisi postojala
sem u pesmama, nisi
postojala ni toliko
da bi se pomirili
sa iščeznućem,
Istresam te iz džepova
starih košulja,
Stružem te okom
sa fotografija
Stresam te sa kose,
Davni prosinački sneg,
Proklinjem pesme
u kojima stanuješ,
jedeš, spavaš, umivaš se,
Sve bih ti oprostio
samo da te ima,
Da ima krvi u tebi.
Srce od najfinijeg drveta
izvajao bih i pod rebra
ti ga sakrio,
More bih ti u san
donosio.
Vetrovi bi ti bili pokorni,
Kišama bih te uspavljivao,
Samo da te ima
imalo izvan reči,
Samo da postojiš.
Kako ćeš i ovu
Molitvu čitati
Ako te nema
Ako uporno tvrdiš
Da te nema,
Da sam te
izmislio.

Moslak a bőrömről

Moslak a bőrömről,

Az elmúlt nyarakról,

Hűs cirom illata,

Márciusi zöld porszemcsék,

Kiköhöglek,

Üledék a nyelv alatt,

Forró salak a vérben,

Körmeimről hámozlak

Éles késsel szabdalom

Nem vagy, nem vagy,

Nem vagy.

Megtagadnak a szavak és

hazugságba kényszerítenek,

Csak a versekben

léteztél, még annyira

sem léteztél

hogy az elmúlással

megbékéljünk,

Kirázlak az elnyűtt

ingek zsebeiből,

A fényképekről

szemeimmel vakarlak

Hajamból rázlak,

Régi decemberi hó,

Átkozom a verseket

melyekben élsz,

étkezel, alszol, mosakodsz,

Mindent megbocsátanék

ha lennél,

Ha csörgedezne benned a vér.

Nemes fából faragnám ki

a szívet és bordáid

alá rejteném,

Álmaidba a tengert

csempészném.

A szelek hozzád simulnának,

Esőcseppekkel altatnálak,

Csak ha a szavakon

túl is lennél,

Csak ha léteznél.

Hogyan fogod

Ezt a fohászt is olvasni

Ha nem vagy

Ha makacsul hajtogatod

Hogy nem vagy,

Hogy csak

kitaláltalak.

Fordította: Fehér Illés