Keresés ebben a blogban

2013. december 13., péntek

Dušan Praća Неочекивани потез магле – A köd váratlan húzása


Dušan Praća (Pratya Dusán)
Kijev kod Sanskog Mosta, 20. 04. 1950. –




Неочекивани потез магле

Одједном, неочекивано, магла се повуче,
неста је из вјековних утврда:
из главе, из очију,
са тврдих обала,
у трену.

Сину магнезијумска свјетлост,
из ведрог неба удари гром –
указаше се призори
дотле невиђени.

Са мајке спаде одјећа,
спаде метафизичко месо,
од бајке у коју смо вјеровали,
за њу живјели ,
не оста ништа.

Гле Сизифа, како гура,
мрмљајући бесмислице,
тешку стијену од костура.

Опржени немилосрдном свјетлошћу,
страшним сунцем,
заваписмо за маглом,
за мајчинским крилом;
главу у пијесак заривасмо,
не би ли бар глава остала -
спознасмо да, губећи маглу,
колијевку изгубисмо.



A köd váratlan húzása

Egyszerre, váratlanul, felszállt a köd,
pillanat alatt
tűnt el ősi bástyáiból:
a fejekből, szemekből,
kemény partokról.

Hirtelen fény villant,
derült égből villámcsapás –
addig soha nem volt
látomások jelentek meg.

Pőrén maradt az anya,
lehullott az elképzelt hús,
nem maradt semmi
abból a meséből, amiben hittünk,
amiért éltünk.

Nézd, semmiségeket motyogva
Sziszüphosz hogyan tolja
a súlyos csontsziklát.

Kegyetlen fénytől,
az irgalmatlan naptól megperzselve,
ködért esedeztünk,
anyánk öléért;
hogy legalább fejünket mentsük,
fejünket homokba dugtuk –
felismertük, a ködöt vesztve

bölcsőnket veszítettük el.

Fordította: Fehér Illés


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése