Nikola Vukolić (Vukolity Nikola)
Dobrnja kod Banja Luke, 28. novembar 1950. –
Izduženi san
Budim se budan
izduženi san iz mene
izvlači se teško
kao istrgnuta sjenka
noć uokvirena
sjaji
tu
gdje se iznenadim
Prepoznatljivom glasu
otvaram prozor
istanjeni zvuk riječi
struji u kosti
neko se
još u snu sprema
da ustane
da propjeva
s jutrom
što će preći
preko ulice
koracima sličnim meni
Elhúzódó álom
Ébren ébredek
nehézkesen távozik belőlem
az elhúzódó álom
mint a bekeretezett éjből
kiragadott árny
itt
ragyog
ahol meglepődtem
Ismerős hangnak
nyitom az ablakot
gyengéd szavak suttogása
áramlik a csontokban
valaki
már álmában készül
a reggellel együtt
felkelni
énekelni
az utcán
lépteimhez hasonló léptekkel
átmenni
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése