Nikola Vukolić Glog – Galagonja



Nikola Vukolić (Vukolity Nikola)

Dobrnja kod Banja Luke, 28. novembar 1950. –

Glog

Iz ruku izrastao glog

u kog

otac se urezuje

otac se u uho

                        uvukao

i majku zove

noć da tuku

Galagonya

A kézből kinőtt galagonyába

apám

véste be magát

apám fülbe

                      rejtezett

anyát hívta hogy

együtt verjék az éjt

Fordította: Fehér Illés

Nikola Vukolić Izduženi san – Elhúzódó álom

Nikola Vukolić (Vukolity Nikola)

Dobrnja kod Banja Luke, 28. novembar 1950. –

Izduženi san

Budim se budan

izduženi san iz mene

izvlači se teško

kao istrgnuta sjenka

noć uokvirena

sjaji

tu

gdje se iznenadim

Prepoznatljivom glasu

otvaram prozor

istanjeni zvuk riječi

struji u kosti

neko se

još u snu sprema

da ustane

da propjeva

s jutrom

što će preći

preko ulice

koracima sličnim meni

Elhúzódó álom

Ébren ébredek

nehézkesen távozik belőlem

az elhúzódó álom

mint a bekeretezett éjből

kiragadott árny

itt

ragyog

ahol meglepődtem

Ismerős hangnak

nyitom az ablakot

gyengéd szavak suttogása

áramlik a csontokban

valaki

már álmában készül

a reggellel együtt

felkelni

énekelni

az utcán

lépteimhez hasonló léptekkel

átmenni

Fordította: Fehér Illés

 

Nikola Vukolić Čitač ogledala – A tükröt olvasó



Nikola Vukolić (Vukolity Nikola)

Dobrnja kod Banja Luke, 28. novembar 1950. –

Čitač ogledala

Kroz ogledalo

prebirem ostatke ljeta

filozofski ćutim u pogledu

o izgledu čežnje

u razboljelom prostoru

mladići s dosadom prolaze

noseći duge dane na nogama

u tišini vremena

tako sam

sâm u ogledalu

pronašao ostarjelu misao

A tükröt olvasó

Tükrön keresztül

kémlelem a maradék nyarat

tekintetében bölcsen hallgatok

a vágy mikéntjéről

a hosszú napokat magukkal cipelve

unott fiatalok haladnak

a megbetegedett térben

az idő csendjében

így egyedül

a tükörben

megtaláltam az agg gondolatot

Fordította: Fehér Illés

Nikola Vukolić Kuća predaka – Őseink otthona



Nikola Vukolić (Vukolity Nikola)

Dobrnja kod Banja Luke, 28. novembar,1950. –

Kuća predaka

U vodi od uroka

čitam

sudbinu predaka

ječi srce nejako

niz sjenku straha

noć

s

   i

      l

        a

           z

              i

u dan polako

muti se

mrsi se

puca voda

od uroka

treperim sav mrakom

još

ječi srce nejako

neko nepoznat

ulazi

u kuću predaka

Őseink otthona

Megigézett vízben

olvasom

őseink történetét

szűköl a gyenge szív

a félelem árnyékában

az éj lassan

v

    á

        l

           t

              j

                a

a nappalt

homályosodik

zavarosodik

igézetben

roppan a víz

reszketek a sötétben

még

szűköl a gyenge szív

ismeretlen

lép

őseink otthonába

Fordította: Fehér Illés

Nikola Vukolić Soba – Szoba



Nikola Vukolić (Vukolity Nikola)

Dobrnja kod Banja Luke, 28. novembar 1950. –

Soba

Gledam kroz prozor moje sobe

Pticu kojoj ne znam vrijeme

Kad će da poleti

Put nam je isti

Dok ptica očima misli

Ljepota joj u visini

Ljepota joj u tišini

Prolaznik je prošao

Gledam kroz prozor moje sobe

Pticu koja leti

Pticu kojoj ne znam vrijeme

Kad će da sleti

Meni je na zemlji odavno tijesno

Htio bih se dići

Htio bih se dići

I ići

Ići

Ići

Szoba

Szobámból nézem a madarat

Akiről nem tudom

Mikor fog elszállni

Egy az utunk

Gondolatai szemében

Szépsége reptében

Szépsége csendjében

Egy járókelő sétált el

Szobámból nézem

A lebegő madarat

Akiről nem tudom

Mikor fog leszállni

Szűkös itt lenn a földön

Szeretnék emelkedni

Emelkedni

És menni

Menni

Menni

Fordította: Fehér Illés

 

Nikola Vukolić Ogledalo – A tükör



Nikola Vukolić (Vukolity Nikola)

Dobrnja kod Banja Luke, 28. novembar 1950. –

Ogledalo

Uzimam ogledalo

s mirisom jorgovana

širim se

u dan plav

Gledam se

u pogledu

v

   i

      s

         o

            k

                o

duboko mi

zastalo oko

Konačno

razbijam ogledalo

u kišu

u san

u sebe

A tükör

Kezembe veszem

az orgonaillatú tükröt

szétoszlok

a kék napban

Tekintetemben

nézem magamat

m

    a

      g

         a

            s

               a

                   n

mélyben

állapodott meg szemem

Végül

széttörtem a tükröt

esőbe

álomba

magamba

Fordította: Fehér Illés

Nikola Vukolić Orač – A szántó



Nikola Vukolić (Vukolity Nikola)

Dobrnja kod Banja Luke, 28. novembar,1950. –

Orač

U zoru ustade

jesen da zaore

zrno da sakrije

d

   u

      b

         o

            k

               o

u zimi

dugo šutio

iz kuće

nije micao

zrno u njemu

klicalo

klicalo

sunce je već bilo

visoko

visoko

kada se

u klasu

glas orača

čuo

A szántó

Hajnalban kelt

hogy felszántsa az őszt

hogy a magot mélyen

e

   l

     v

       e

          s

            s

              e

télen csak

hallgatott

a ház körül

nem matatott

benne a mag

csírázott

csírázott

magasan

magasan

volt a nap

mikor

a kalászban

a szántó hangja

hallatszott

Fordította: Fehér Illés