Fabó
Kinga
Absztraktumok
Valami megromlott köztünk.
Valami, ami nem is volt.
De ilyen alattomosan?
Amikor én ott se voltam?
Ugyanúgy. Mindig ugyanúgy
történik. Ő jó, ő nem ejt
sebeket. A másik ő? Saját
fényétől didereg.
Gonosz, gótikus csipkenyak. Csúnya
póz, előrelátó meztelenség.
Meddő nő. Milyen banális!
Egyszerre túl sok és túl kevés.
Kis absztraktumok! Én képeztelek
benneteket. Nem túl vidám egy
ilyen képzés. Olyan ez, mint egy
nagy-nagy túlzás. Mint a szerelem.
Az a két gyerek, akit nem nekem —
az nagyon mélyen érintett. Persze,
nem mutattam. Jobb híján a szép nő
szerepébe éltem bele magam.
Apstrakcije
Pokvarilo
se nešto između nas.
Nešto,
čega nije ni bilo.
Ali da
toliko podmuklo?
Kada
nisam ni bila tamo?
Ista
priča. Uvek ista priča.
On je
dobar, ne ranjava.
A ona
druga osoba?
Od
vlastitog svetla cvokoće.
Opak,
gotski vrat od čipke. Ružan
stav,
dalekovidna golotinja.
Jalova
žena. Uistinu banalno!
Istovremeno
je i previše i premalo.
Sitne
apstrakcije! Ja sam vas
obučavala.
Nije baš previše vesela
takva
obuka. Liči na veliko-veliko
preterivanje.
Kao ljubav.
To
dvoje dece, koje nisu meni —
duboko sam bila ranjena.
Naravno
nisam pokazala. U
nedostatku boljeg
uživela sam se u ulogu lepe
žene.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése