Sreten Vujković, Marićka kod Prijedora 13. 02. 1942. –
Priča o pismu
Ovo je moje
pismo,
koje napisah
sebi,
zemlja ga dobila.
Ovo je moje
Slovo,
znak moga pisma,
nebo ga dobilo.
Ovo je moje
Tijelo,
nahranjeno
Pismom,
osta mi nerečeno.
Ovo je moja Duša,
ures moga Slova,
kojoj još
dugujem.
Ovo je moja
želja,
koja me snalazi
kada nisam svoj.
Ovo je moja
Molitva,
koja mene nikada
nije htela
moliti.
Sada sam bez
ičega,
a toliko sam imao
kad sam pisao
Pismo.
Mese a levélről
Ezt a levelet
magamnak írtam,
a föld kapta meg.
Ez az én Betűm,
levelem ismérve,
az ég kapta meg.
Ez az én Levéllel
táplált Testem,
hangsúlytalan maradt.
Ez az én Lelkem,
Betűm drágaköve,
adósa vagyok.
Ez az én kívánságom,
mindig rám talál
ha nem vagyok magamnál.
Ez az én Imám,
sosem akart
imádkozni értem.
Semmim se maradt,
pedig mennyi mindenem volt
mikor a Levelet írtam.
Fordította: Fehér
Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése