Tornai József Mr. T. S. Eliot tésztát főz – Mr. T. S. Eliot kuva rezance



Tornai József (Jožef Tornai) Dunaharaszti, 1927. október 9. -

Mr. T. S. Eliot tésztát főz

Azt a reccsenést hallani kell.
A csöveket sorra kettétöri,
hogy beleférjenek a fazékba,
két marokkal szórja bele
a fehér villanytűzhely fölött a vízbe.
A víz forr, zubog, a tészta
a fazék aljára süllyed.
Mr. Eliot egy pillantást vet
a konyhaablakon át a parkba:
kint esik az eső,
a fák oldalán jócskán csurog a víz,
a pázsit borzas, méregzöld
Sargasso-tenger.
Erről jut eszébe a fazék.
Ennyi elcsodálkozás elég volt,
hogy a tészta följöjjön
a víz tetejére.
Amerikai tésztaszűrővel szedi ki
az ugráló szálakat,
a csapból hideg vizet ereszt rá.
„Ezt tudni kell,
különben összeragad” – írja este felé
Mr. Eliot a barátjának.
„A legérdekesebb mégis az,
mikor a száraz tészta-csövek
recsegve kettétörnek:
ebben valahogy
magunkra ismerünk.”

Mr. T. S. Eliot kuva rezance

Mora se čuti onog praska.

Da bi rezanci stali u lonac

sve redom lomi,

iznad belog štednjaka

šakom ih baca u vodu.

Kipi voda, ključa, rezanci

se na dno lonca sležu.

Preko prozora u jednom trenu

Mr. Eliot pogleda na park:

vani pada kiša,

sa drveća lije voda,

čupav je travnjak, more Sargaso

ljuto-zelen.

Seti se lonca.

Toliko čuđenje bilo je dovoljno

da testo na površinu

vode ispliva.

Američkom cedilom vadi

klizave niti,

sa slavine hladnom vodom ih pere.

„To se zna,

inače se lepe“ – piše uveče

Mr. Eliot svom prijatelju.

„Ipak najinteresantnije

je kad se suhi rezanci

praskom lome:

u tome nekako

prepoznajemo sebe.“

                             Prevod: Fehér Illés