Fodor András (Andraš Fodor)
Kaposmérő, 1929. február 27. – Fonyód, 1997. június 27.
Félszemmel
Így reggelente látom,
megint horgonyt vetett
a nyár a tájra.
Ha már horgonyt,
a hajó kapitánya
nyilván ott fekszik lent a zöld lapályon.
Déltájban meg egy másik
helyen, félszemmel bár,
de észrevettem,
ahogy titkon
a lombon ül felettem
a hűsben és keze a térdén, ásít.
De most már azt se bánom, hogyha nem
néz,
én lelepleztem,
most jutott eszembe,
hogy az idő: tánclépés
két ütemre.
Tél a beszívás, nyár a kilehellés.
Žmureći
U jutarnjim satima viđam,
leto je na ponovo bacio
sidro na predeo.
Kad je već sidro,
kapetan broda
valjda tamo na zelenoj nizini lenčari.
Negde oko podne na nekom drugom
mestu, žmureći,
ali sam primetio
kako krišom
iznad mene na grani
u hladu s rukom na kolenima sedi i zeva.
Sad više mi nije briga dal još
gleda,
razotkrio ga,
sad sam se setio,
vreme je: dvotaktno
kolo.
Zima je udisaj, leto izdisaj.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése