Fodor András (Andraš Fodor)
Kaposmérő, 1929. február 27. – Fonyód, 1997. június 27.
Szívtérkép
Előkerült egy régi leveled.
A lélegző sorok, betűk,
húsz évnyi, még nem sejthető
nyügök-bajok súlyától könnyedebbek.
A húzó kétségek fölött
valami játszi
hintalendület
villódzik: bár lehet
így is, meg úgy is, - akárhogy, -
mi egymást nem veszítjük el.
Mutassam-e ki, profán grafológus,
húsz év során
írásunk organizmusába,
a mell, gerinc, a láb, a fog,
a vérkörök botló kalandjai,
hogyan jegyezték rá
a napról-napra romlást?
De változatlan ugyanaz
két pont között az egyenes,
a hullámot, kanyart lebíró
víg bizalom kötése.
Minthacsak jótékony sebész
rajzolná térképünkre:
itt meg ott beszűkült,
elzáródhat az ér fala, de míg
a kiáramlás pályája szabad,
az út nyitott,
új ívre kötve is folytatható.
Karta srca
Pronašao sam jedno tvoje staro pismo.
Živahni redovi, slova su
neopterećeni sa dvadesetgodišnjim,
tad još ne slutećim tegobama.
Iznad teglećih nedoumica
neki neusiljeni
zanos
treperi: iako može biti
i ovako i onako – bilo kako –
mi jedan drugog nećemo izgubiti.
Dal da dokažem, neuk grafolog,
tokom dvadeset godina
u organizam naših slova
iz dana u dan kako su se
ucrtavali znaci srozavanja
od varljivih avantura grudi,
kičme, nogu, zubi, krvotoka?
Ali je pravac između dve
identične tačke nepromenjen,
veseo povez poverenja što
valove, krivine savlada.
Kao da našu geografsku kartu
dobroćudan hirurg oblikuje:
tu i tamo može se krvni sud
sužavati, zatvarati, ali dok je
tok putanja slobodan, put otvoren,
kruženje se
na novim svodovima nastavlja.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése