Kassák Lajos (Lajoš Kašak)
Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.
Fény és árnyék között fekszik az árok ami elválaszt bennünket néha látjuk amint a tűz felszáll a földről aztán terebélyesen visszahull a kertekben kinőnek a virágok
fordítsd el a kulcsot a zár kinyílik
de kint a szabad mezőkön megretten az ember a vonatok elvesznek az alagutakban
messziről jöttem csontjaimban érzem a fáradtságot
utak forgása
s te sötét lepedőkön úszó nap
ki kellene szárítani a mocsarakat
kérdésmegválaszolatlanul
a hegyeken túl emlékek kísértik meg a vándort
egyedül a zöldszemű kígyó az aki elnyelhetne bennünket
egyedül a zöldszemű kígyó az aki nem apellál a józan meggondolásra
mutasd meg magad a szörnyű állatnak aki szeret téged
csönd van
esteledik.
52 (Svetlost i senka…)
Između svetlosti i senke leži jarak
što nas razdvaja katkad vidimo kako se vatra sa zemlje diže pa se na sve strane
prosipa u vrtovima cveće niče
okreni
ključ otvoriće se brava
ali
vani na slobodnim livadama čovek ustukne vozovi se u tunelima gube
iz
daleka sam umor u kostima osećam
previranje
cesta
a
ti na tamnim plahtama ploveće sunce
močvare
bi trebalo isušiti
pitanje
bez odgovora
putnika
iza bregova uspomene dovode u iskušenje
jedino
bi nas zmija sa zelenim očima mogla progutati
jedino
zmija sa zelenim očima je ta koja ne priziva na razumno promišljanje
pokaži
se užasnoj nemani koja te voli
tišina
je
hvata
se noć.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése