Kassák Lajos (Lajoš Kašak)
Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.
69 (A nap szárnyai ketté osztják életünket…)
A nap szárnyai ketté osztják életünket egyik a tiéd a másik a néma állaté ki szívem barlangjaiban kóborol
anya a gyermekével munkás a szerszámaival uccalány nagy sebekkel a homlokán
anya a gyermekével munkás a szerszámaival uccalány nagy sebekkel a homlokán
nem kérdeznek meg melyik világtáj felé fordulsz
a meredek uccán zokogva jönnek le álmaid
s a halálra ítélt aki a hídon átmegy
azt mondják isten tenyerén forognak az orsók
azt mondják a szerelmesek kinyílt virágokat álmodnak
mindez nem igaz
egyszerű törvények határozzák meg a dolgokat
ismered a súlyos vasmadarat aki a fellegek mögött röpül
a magtalan cseléd gyermeke ő akaratból és elkeseredésből
fémalakzatban jön hogy igazságot tegyen
ez a halál
de lásd itt vagyok melletted hová is mehetnék ezeken a fényrongyokon.
69 (Krila sunca na dva dela dele naš život …)
Krila sunca naš život na
dva dela dele jedan je tvoj a drugi nemoj životinji pripada koja u špiljama mog
srca luta
majka sa detetom radnik sa
alatima uličarka na čelu s velikim ranama
ne pitaju te na koju stranu
sveta se okrećeš
niz strme ulice tvoji snovi
plačući dolaze
i osuđenik na smrt koji
most prelazi
kažu da vretena na dlanu
boga se vrte
kažu da ljubavnici o
rascvalom cvetu sanjaju
sve to je laž
dešavanja jednostavni
zakoni određuju
poznaješ tegobnu železnu pticu koja iznad oblaka leti
ona je dete jalove služavke
iz volje i ogorčenja
u obliku metala dolazi da
pravdu deli
to je smrt
ali tu sam pored tebe pa na
tim dronjcima svetla gde bi i mogao ići.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése