Kassák Lajos (Lajoš Kašak)
Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.
76 (Vasat tettem a tűzbe…)
Vasat tettem a tűzbe kovácsoltam később megolajoztam és eleven gép lett belőle
a te játéktereden élünk gondtalan ábrázatomat mutatom és sokan vannak akik csodálkoznak rajta hogy megértesz engem
termékeny föld az én tenyerem s a szemeim megöntözik fénnyel
te szereted a tisztaságot
én a tisztaság törvényeit keresem
te örülsz a nagy gyerekeidnek
én vagyok a te legnagyobb gyereked
te barátja vagy a nyughatatlan erőnek
én a legnyugtalanabb erő vagyok akivel eddig találkoztál
te én vagy és én te vagyok
meg tudnád magyarázni az életünket
sohse bajlódj vele
aki benéz a tükörbe láthat bennünket amint elmegyünk a szemei előtt s kerekeink fölfelé gurulnak a hegyre
egyszerűbb ez a csodánál.
76 (U vatru sam gvožđe stavio...)
U
vatru sam gvožđe stavio klesao kasnije uljem namazao i živi stroj je postao
na
tvom igralištu živimo bezbrižan izraz lica pokazujem i mnogi se čude da me
shvaćaš
dlanovi
su mi plodna zemlja i sa zracima svetlosti moje oči zalivaju
ti
voliš čistotu
ja
zakonitosti čistote tražim
ti
se odraslim sinovima raduješ
ja
sam ti najveći sin
ti
si prijateljica neobuzdane snage
ja
sam najneobuzdanija snaga s kojom si se do sada srela
ti
si ja i ja sam ti
možeš
li naš život objasniti
ne
trudi se
ko
u ogledalo pogleda može nas videti kako prolazimo ispred njihovih očiju i naši
točkovi prema gore na brdo se kotrljaju
to
je od čuda prostiji.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése