Kassák Lajos (Lajoš Kašak)
Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.
Szerelem, szerelem
Vártalak, kislány, nyitott kapuval és égő lámpával vártalak.
Ülj hát le, galambom, úgy mint otthon,
még otthonosabban, mert apanélküli és anyanélküli ez a ház
és ez az a ház, melyről hosszú álmaidban álmodni szoktál.
Te állsz a tükör előtt, te hinted be illattal a levegőt
és te lármázod föl a csöndet a homályos sarkokból.
Egész nap dolgoztam és lásd, most a tiéd vagyok.
Szelíden kérdezem: jószívvel ülsz le mellém az asztalhoz?
Nagyon szelíden kérdezem: le mernéd vetni előttem állig gombolt blúzodat,
bő szoknyádat, és vastag, téli harisnyádat?
De ne is felelj. Ha eljöttél, akkor itt vagy
s ha itt vagy, akkor az enyém vagy, kedvesem!
Ljubav, ljubav
Čekao sam te, devojčico, otvorenom kapijom i upaljenom sijalicom te čekao.
Pa sedi, golubico moja, kao da si kod kuće,
još udobnije, jer ta kuća je bez oca i bez majke
i ova kuća je ta o kojoj tokom tvojih dugačkih snova sanjala.
Ti stojiš ispred ogledala, tvoj miris se širi u zraku
i ti razbiješ tišinu iz zamračenog ugla.
Čitav dan radio i vidi, sad sam tvoja.
Blago pitam: rado li sedneš kraj mene pored stola?
Uistinu blago pitam: dal bi smela skinuti pred mnom do vrata zakopčanu bluzu,
široku suknju i debelu, zimsku čarapu?
Al ni nemoj odgovoriti. Ako si već došla, tu si,
i ako si tu, onda si moja, moja mila!
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése