Pilinszky János (Janoš Pilinski)
Budapest, 1921. november 25. – Budapest, 1981. május 27.
Kráter
Találkoztunk. Találkozunk.
Egy trafikban. Egy árverésen. Keresgéltél valamit. Elmozdítasz valamit. Menekülnék. Maradok. Cigarettára gyújtok. Távozol.
Leszállsz és fölszállsz.
Fölszállok és leszállok. Cigaretta. Lépkedel. Lépkedek. Egyhelyben járunk; mint a gyilkos a járásodban gázolok.
Madárcsicsergés ahogyan
szememre veted születésem. Azt, hogy itt állunk. Majd egy útszakasz holtágában a motyogásom gurulni kezd, legördűl óriás tagjaidról és ama diadalmas és vakító valamiről, ami már nem te vagy.
Úgy érint elutasításod,
ez a parázna, kőbeírott suhintás, hogy tekintetem - két kavics – azóta is csak gurul és gurul egy hófehér kráterben. Két szemem, két szem pattog: az üdvösségem. |
Grotlo
Sreli smo se. Susrećemo.
U trafici. Na aukciji.
Nešto si tražila. Nešto
pomeraš. Bežao bi.
Ostajem.
Zapalim cigaru. Odlaziš.
Silaziš i uzletiš.
Uzletim i silazim.
Cigara. Koračaš. Koračam.
U mestu hodamo; kao ubica
gazim tvoje korake.
Cvrkut ptica je kako mi
prebacuješ da sam se
rodio.
To, da tu stojimo. Potom
u mrtvom kraku
jedne deonice puta
počinje kotrljanje
mog brondanja, odvali se
s tvojih ogromnih
udova i s onog
slavodobitnog
i zaslepljujućeg nečega,
što više nisi ti.
Tvoje odbijanje, taj
pohotan,
u kamen urezan zamah tako
me pogađa
da mi pogled – dva
belutka –
od onda se samo kotrlja,
u snežnobelom
grotlu se kotrlja. Moje
oči,
odskakuju oči: moje
blaženstvo.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése