Keresés ebben a blogban

2014. augusztus 20., szerda

Kassák Lajos 54 (Lámpák vörös fejét kibontani…) – 54 (Rasplesti crvene glave svetiljaka...)

Kassák Lajos (Lajoš Kašak)
Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.



54 (Lámpák vörös fejét kibontani…)

Lámpák vörös fejét kibontani a ködből ez a feladat
és a vér ami megtört kezeinkből csepereg de nem ezt
az építés törvényeit a földet és a gyerekek szolgaságát akarjuk elmondani
a vékonytollazatú madár megfagyott a kilincsen látni amint a fiatal házaspár elvonul
a túlsó parton az éjszaka emlői friss vizet permeteznek
reménykedni reménykedni
harcolni harcolni
a szenvedés íze szétmállik a reggelben és egyáltalán meg tudunk-e halni a termékenység rózsáival a körmeink alatt
zuhanó harangok
a tűz fellobogott a kakasok álmában s az árnyék észrevétlenül átváltozott
a hintán
völgyek ásítanak és zokognak
kifeszített háló vagyok ég és föld között menetelni fölfelé
csak menetelni fölfelé a hegyre melyet anyánkból és szeretőnkből neveltünk és mindazonáltal
mégis
így alszik bennünk szagos rózsafa ágyán az ördög
a nap megitatja az állatok szemeit
nyomorúságunk fészkeiből megszületik a kiáltás és a gyöngy ami a vizek színén világít.


54 (Rasplesti crvene glave svetiljaka...)

Rasplesti crvene glave svetiljaka iz magle to je zadatak
i iz naših skrhanih ruku kapajuću krv ali ne o tome
o zakonitostima izgradnje o zemlji i potlačenosti dece želimo govoriti
smrzla se ptica tananog perja na kvaci se vidi kako mladi bračni par odlazi
na drugoj obali dojke noći svežu vodu prskaju
nadati se nadati se
boriti se boriti se
rasipa se ukus patnje u svanuću i uopšte možemo li sa ružama plodnosti ispod noktiju umreti
zvona koja se stropštaju
u snu petlova vatra je plamtela i senka se neprimetno preobrazila
na ljuljašci
zevaju i plaču doline
razapeta mreža sam između neba i zemlje prema gore koračati
samo prema gore koračati na brdo što smo iz majki i ljubavnica obrazovali i uza sve to
ipak
đavo tako spava u nama na mirišljavom krevetu od ružinog drveta
oči životinja sunce napaja
iz gnezda naše bede krik se rađa i biser što na površini voda svetli.

                             Prevod: Fehér Illés



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése