Kassák Lajos (Lajoš Kašak)
Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.
Közjáték
Megadom magam. Tekints le rám és ítélj
ha van érkezésed hozzá, fenséges Úr
akit így szoktak dicsérni, elhallgatván
rejtett szavaid, melyekkel minduntalan véresre
sebzed a világot s közben mozdulatlannak látszol
sérthetetlennek és igazságosnak. Ítélj hát kedved szerint
és úgy szólj, hogy a süketek is meghallják.
Mit vétettem ellened vagy ő ellene, szegény testvérem ellen
aki egyedül bolyong a világban s hogy bölcsőjéből
először kilépett, hegyes kövek törik lábait
el is hagyja őt mindenki: szánt, vet, meggyalulja az asztalt
fegyvert kovácsol, legtöbbnyire önmaga ellen, aki
mindenütt ott van és mindenki ellene van.
Mit vétettem ellened, fenséges Úr és szegény testvérem ellen?
Háttal fordulok felétek, hogy ne szégyenkezzetek miatta
látván a rózsakoszorút, melyet az igazság dicséretére készítettem
s látván két szemem, melyek kérdeznek és megállapítanak.
Megadom magam, mondom és valóban úgy állok itt, mint aki nem fél
a rejtett szarvaktól és az elvégzendő munkától sem fél.
A testvérem testvére vagyok és süket vagyok
és vak vagyok a bíró előtt és némább vagyok a némánál.
Csak állok mozdulatlanul s akik elmennek mellettem úgy látják
egy hatalmas akácfa áll az országút szélén
csodálatos fa, mely a zord télben is virágzik
és egyformán hullatja szirmait emberre, állatra
jóra és rosszra
akik elhaladnak sűrű lombjai alatt.
Intermeco
Predajem se. Pogledaj me i
ako si u mogućnosti sudi,
uzvišeni Gospode
koga uobičajeno tako celivaju
prećuteći
tvoje skrivene reči kojima
svet neprestano
do krvi ranjavaš i usput
čini se da si nepomičan
nepovrediv i pravedan. Pa
po svom nahođenju sudi
i tako se oglasi da te i
gluvi čuju.
Šta sam protiv tebe ili
njega skrivio, protiv mog brata siromaha
koji se u svetu sam potuca
i od onda kako je prvi put
iz kolevke istupio, njegove
tabane tvrdo kamenje žulja
njegove ruke neprekidan rad
ranjava, jer
iako ga svako napušta: ore,
sija, stol ostruži
oružje kuje, ponajviše
protiv sebe, ko je
svugde prisutan i protiv
koga su svi.
Šta sam protiv tebe, uzvišeni
Gospode i mog brata siromaha skrivio?
Okrećem vam leđa da se ne
stidite
kad ugledate venac od ruža
što sam u čast istine pravio
i ugledate moje oči koje
pitaju i zaključuju.
Predajem se, kažem i zaista
tako tu stojim kao neko ko se
od skrivenih reči ne boji niti
od poslova koji ga čekaju.
Brat sam mog brata i gluh
sam
i slep sam pred sudijom i
mutaviji sam od mutavog.
Tek nepomično stojim i koji
pored mene prolaze tako vide
da pored ceste ogroman bagrem
stoji
čudesno drvo koje i u cičoj
zimi cveta
i listovima čoveka, marvu, dobro
i zlo
jednako posipa
sve što ispod guste krošnje
prolazi.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése