Kassák Lajos (Lajoš Kašak)
Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.
Nyolc sor
Ismét elvérzett egy nap. Hallom
a halál láthatatlan harangja kondul,
a hűvös szél pillangókat és virágokat
borzongat a hold fényölében.
Ifjú pár áll a híd peremén
alattuk a mély folyó, akár a végzet.
Csönd. E bús órán nemcsak a rózsa szirma,
a jóremény szárnya is lehull.
Osam redova
Opet iskrvari jedan dan. Čujem
kako zabruji nevidljivo zvono smrti,
svež vetar leptire i cveća
straši u krilu svetla meseca.
Na rubu mosta mladi par stoji
ispod njih duboka reka kao da je sudba.
Tišina. U tom tužnom čašu ne samo latica ruže,
i krilo dobre nade opada.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése