Keresés ebben a blogban

2014. augusztus 13., szerda

Ladányi Mihály Epilógus – Epilog

Ladányi Mihály (Mihalj Ladanji)
Dévaványa, 1934. február 12. – Csemő, 1986. szeptember 20.



Epilógus

Nem lágyszavú költemények ezek,
estéktől sáros arcomból röppen fel csak a
kitépett tollú szél,

csak szemem zöld esőcseppje billeg
háztetők piszkos lapulevelein, melyek alól
penészes álmokat szívnak ki a szellőzőaknák.

Vagyis nem hangulatos költemények ezek,
csökönyös, bezárt ajtók leginkább
lerontott házak téglarakásain.

Büntetőjogi felelősségem tudatában és
derékig belemártva már a halálba
és Archimédész törvénye szerint

halálból kiszorított életemmel
vonítom, nem költemények ezek, csak
csillagok kutyaláncon.


Epilog

Ove pesme nisu slatkorečive,
samo sa mog od večeri okaljanog obraza prhne
vetar isčupanog perja,

samo zelena kap kiše moga oka se klima
na prljavim listovima lopuha krovova, ispod kojih
okna za provetravanje memljive snove sisaju.

Dakle ove pesme nisu vedre,
tvrdoglava, zatvorena vrata su uglavnom
na gomilama cigli srušenih kuća.

Svestan svoje krivičnopravne odgovornosti i
već do pojasa u smrt umočeno
i prema Arhimedovom zakonu

iz smrti istisnutim životom
vrištim, to nisu pesme, samo su
zvezde na uzdi.

                             Prevod: Fehér Illés



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése