Keresés ebben a blogban

2014. november 25., kedd

Desanka Maksimović Opomena – Figyelmeztetés – Intés – Warning

Desanka Maksimović
Rabrovici kod Valjeva 16. 05. 1898. – Beograd 12. 02. 1993.



Opomena

Čuj, reći ću ti svoju tajnu:
ne ostavljaj me nikad samu
kad neko svira.

Mogu mi se učiniti
duboke i meke
oči neke
sasvim obične.

Može mi se učiniti
da tonem u zvuke,
pa ću ruke
svakom pružiti.

Može mi se učiniti
lepo i slatko
voleti kratko
za jedan dan.

Ili mogu kom reći u tome
času čudesno sjajnu,
predragu mi tajnu
koliko te volim.

O, ne ostavljaj me nikad samu
kad neko svira.
Učiniće mi se: negde u šumi
ponovo sve moje suze teku
kroz samonikle neke česme.

Učiniće mi se: crn leptir jedan
po teškoj vodi krilom šara
što nekad neko reći mi ne sme.

Učiniće mi se: negde kroz tamu
neko peva i gorkim cvetom
krvavog srca u ranu dira.
O, ne ostavljaj me nikad samu,
nikad samu,
kad neko svira.

Figyelmeztetés

Figyelj, elárulom titkom:
sose hagyj magamra,
ha muzsikálnak.

Előfordulhat, hogy
mélynek, lágynak
tűnik majd
egy közönséges arc.

Előfordulhat, hogy
dalban veszve
kezemet
bárkinek adom.

Előfordulhat, hogy
egy pillanatra,
csak egyetlen napra
a vágy elrabol.

Vagy abban a csodás
pillanatban talán
azt is elárulnám,
mennyire szeretlek.

Ó, sose hagyj magamra
ha muzsikálnak.
Előfordulhat: valahol az erdőben
egy vadon csobogó forrásból
könnyem ismét elered.

Megtörténhet: egy fekete pille
a súlyos víz felett lebegve
mondja azt, amit másként senki sem mer.

Megtörténhet: valaki a sötétben
énekelve keserűn illatozó virággal
sebet ejt vérző szívemen.
Ó, sose hagyj magamra,
ne hagyj magamra
ha muzsikálnak.

Fordította: Fehér Illés



Intés

Halld, elmondom neked a titkom:
                ne hagyj sose magamra,
                ha muzsikálnak.

Talán egy percre
csodásan mélynek
és lágynak érzek
egy hétköznapi szempárt.

Talán hangörvény
sodrába süllyedek
sa kezemet
bárkinek odanyújtom.

Talán a bűnt is
vágyni tudnám:
szeretni kurtán,
egy napra csak.

Vagy elárulnék
egy fájón tiltott
gyönyörű titkot:
mennyire szeretlek.

Ó, ne hagyj sose magamra,
ha muzsikálnak.
Úgy érezném, hogy mély erdei árnyak
alatt az én könnyem csorog
sose apadó csermelyekkel.

És hogy fekete lepkeszárnyak
rajzolják fel az ólmos vízre,
amit a száj kimondani nem mer.

Úgy érezném, hogy valaki messze
dalol s a szivemig bocsát le
egy éjkeserű virágszálat.
Ó, ne hagyj sose,
sose magamra,
ha muzsikálnak.

                             Fordította: Ács Károly


Warning

Listen, I'll tell you my secret:
Never leave me alone
when music plays. 

It could seem to me
that some eyes gray
are so deep and soft,
the eyes that are actually plain. 

It could seem to me
that I dive into the sound
and I could give my hands
to anyone around. 

It could seem to me
so easy, so gay
to love someone
for only one day. 

Or, I could tell someone
my dearest,
magically growing secret
how much I love you. 

Oh, never leave me alone
when music plays.
It could seem to me that again,
somewhere in a forest,
my tears flow through a new well. 

It could seem to me that a black butterfly
makes patterns on heavy water--
those that no one feels free to tell. 

It could seem to me that somewhere in the dark zone
someone sings and with a bitter flower
touches my heart where the incurable wound stays.
Oh, never leave me alone,
never alone,
when music plays.

                             Translated by Dragana Konstantinović



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése